- Mondja, nagyon fáj?
- Földre, mindjárt begyűrűzök! Bezártak egy büdös hodályba, ami tocsog a lucsoktól. Állandóan viszket a bőröm, vakarni sem tudom, annyira, és akkor egy affektáló idétlen hang érdeklődik a hogylétem felől. Apafej, ha eddig hallgattál, ezután se változtasd meg a jó szokásod!
- Nahát, egy harcias kiskatona! Akiket eddig hallottunk idelent, azok is ilyen öntudatosan beszéltek. Emlegették az ellenség felmenőit, majd sajátjukat hívták, segítségül… míg volt mivel beszélniük. Kedves barátunk, maga se húzza sokáig, hamarosan a túlvilágon fogja verni a blattot a bajtársaival.
- Ó, mélységes, összesodort a "jó sors" egy papoló veteránnal, aki ráadásul meg is zápult a fogságban. Mondd, öreg, mióta vagy itt?
- Több TISZTELETET nekünk, talpatlan! Mi ide beszivárogtunk, és aknamunkát végzünk, igen sikeresen. Míg ti a földet túrjátok szánalmas állásaitokhoz, addig mi az ellenség soraiban végzünk demoralizáló, kém és beszervező munkát. Ügynökök ezreit képeztük ki, és állítottuk csatasorba. Egy egész hálózatot tartunk fenn, hírek, értesülések, parancsok továbbítására. Gyengítjük az ellenfelet minden szinten, de a legfontosabb az, hogy belülről mérünk rá csapást. Fel sem tudja fogni, maga földhözragadt, mit teremtettünk!
- Mélyben lakozó, nem csak skizo, de megalomán is! Hova kerültem?! HÉ, engedjenek ki innen, nem akarok megőrülni!
- Hamarosan, ifjú barátunk, hamarosan – mondta a galandféreg, miközben érezte, hogy testén végigfolyik a madárbélbe jutott, félig megemésztett gyűrűsféreg.