Navigáció


RSS: összes ·




Regény: A kék kő legendája XVI. rész

, 685 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Fantasy

Az ösvényt fehér kövek borították. Látszott rajta, hogy igen rég készíthették, s azóta nem sokat volt használva. Kicsit félve tettem rá a lábam, de társaim magabiztossága idővel rám is átragadt.
- Mikor épült ez az út? – kérdeztem társaimat, akik megint épp egy vitába voltak belemerülve.
- Mi építettük – düllesztette ki a mellét a törpe -, az uralkodónak, még hosszú évekkel ezelőtt.
- Szép munka – dicsértem.
- Köszönöm, a társaim nevében is – felelte, és vissza akart térni a két kentaurhoz, de én így szóltam hozzá:
- Milyen régóta uralkodik Zaurig?
- Úgy ezer év – vetette oda hanyagul.
- Ezer éve? – gondoltam, hogy idős már, de, hogy ennyire? – Előtte ki uralkodott?
- Az apja Zorgon, ő egy gonosz mágus volt.
- Zaurig nem varázsló?
- Ért a varázslatokhoz egy kicsit, de az erejét csak jóra használja.
- Nálatok mindenki ilyen hosszú életű? – faggattam tovább Bíborcot.
- Hát… ahogy vesszük. Mi törpék, maximum háromszáz évig élünk, az óriások kétszázig, a kentaurok 500-800 évig is elélhetnek, a tündérek pedig hatvan évig sem élnek…
- Értem – vágtam rá gyorsan, mielőtt minden élőlényt felsorolna. – Viszont valamit nem értek… ti is alakváltók vagytok?
- Jó is lenne, de az csak a varázslók kiváltsága.
- Hm. – és mielőtt még mást is mondhattam volna, visszatért a kentaurokhoz.
- Unalmas egy utam lesz – sóhajtottam magamban, viszont egy cseppnyi örömöm volt, mivel a többiek varázslónak hittek.
Elgondolkodva sétáltam, követve társaimat, mikor véletlen az egyik kentaur hátsó felébe botlottam. Ekkor vettem észre, hogy már jó ideje megkövülten bámulnak valamit.
- Mi történt? – kérdeztem.
- Itt vége az ösvénynek, pedig még nem kellene véget érnie… és van itt egy gödör, aminek szintén nem szabadna itt lennie.
- Talán csak rossz a memóriád – heccelte Khásua.
- Nálad van még a térkép? – fordult hozzám Bíborc, nem törődve a másik gúnyos megjegyzésével.
- Igen – feleltem, és elővettem a kissé gyűrött, fakó papírlapot.
- Nézzétek – mutatta diadalmasan -, itt még az útnak kellene folytatódnia. Mit csináljunk?
- Ereszkedjünk le – javasoltam, mire a többiek gyilkos tekintettel néztek rám. – Valami rosszat mondtam.
- Nem – mondta a törpe tömören.
- Mi van, ha valami ocsmányság lakik a mélyben – vetette fel Barubnisz.
- Maximum, törpék lakhatnak ott – kekeckedett Khásua ismét.
- A törpék ennél igényesebbek… lemegyünk – jelentette ki Bíborc ellenkezést nem tűrő hangon.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 359
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2502 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz