Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vándorlegény dala

, 860 olvasás, kosjegyeben , 2 hozzászólás

Gondolat

Nem dacolok én már a világgal,
a világ sem számol énvelem,
megvagyunk külön, bármilyen
esős, szeles - napsütéses utamon
- megbékélve egyre megy nekem.

Járok szélben, ködben-hófúvásban
átkelek sáros latyakos vizeken,
senkim, csak a gond - aki, hü társam,
egyedül e csendes magányommal
- megbékélve egyre megy nekem.

Így múlnak el felettem az évek
mégsem búval élem életem,
szerelmem is régen elhagyott már,
beletörődtem mindenben sorsommal
- megbékélve egyre megy nekem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kosjegyeben
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 122
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 142

Page generated in 0.4286 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz