Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hatvanöt év…

, 924 olvasás, Janitata , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Hatvanöt év nem dicsősség,
Állapot.
Ha megéred, rájössz te is,
Meglátod!
Ráérzel az egyre fogyó
Időre,
Elmúlt már az ifjúságod
Örökre!
Mit mondhatnék vigasztalást
Magamnak?
Öröm az is, ha unokák
Hallgatnak.
Mesélek én, régi, letűnt
Világról,
Szakítsanak az életfám
Ágáról.
Ha egyszer majd emlékeznek
Énrólam,
Újra élek, bár fekszem már
Síromban.
Velük játszom egykor hangzott
Mesékben,
Őáltaluk nem vész el az
Emlékem.

Megjegyzés: 2012-09-15

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Janitata
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 336
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3201 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz