Hatvanöt év nem dicsősség,
Állapot.
Ha megéred, rájössz te is,
Meglátod!
Ráérzel az egyre fogyó
Időre,
Elmúlt már az ifjúságod
Örökre!
Mit mondhatnék vigasztalást
Magamnak?
Öröm az is, ha unokák
Hallgatnak.
Mesélek én, régi, letűnt
Világról,
Szakítsanak az életfám
Ágáról.
Ha egyszer majd emlékeznek
Énrólam,
Újra élek, bár fekszem már
Síromban.
Velük játszom egykor hangzott
Mesékben,
Őáltaluk nem vész el az
Emlékem.
Megjegyzés: 2012-09-15