Nyár végi zápor, hogyha utolér vándor,
nem csak a tegnapot mossa le a fák leveléről,
ha ágak suhognak,
a szél nem csak neked dalol az őszi zenéről,
de átölel lágyan, s hajadba túrva
felébred szerelmes kedve
kabátod fejedre húzza,
s puha párát fúj fülembe,
a hátad közepét betölti hidegleléssel,
s hazafutsz, karöltve az őszi esővel.