Folyjon vér, hulljanak fejek
hulljanak ezredek, hulljanak kezek,
A taktika hibátlan, csak a brigád képzetlen.
Tükhét leláncoltuk, velünk van!
De szól már a trombita,
torokszaggató-harci üvöltés.
nyál fröcsög, és a felszerelés zajong,
Száraz, sárga füvön áll vonalba
Az elvérzett, feltámadt hadsereg.
Szűk szemekkel, pej paripán
az arcvonal mögött, szablyája suhog:
Napóleon, szűk szemekkel:
szablyája suhog, ajka nyílik: parancsot ordít.
Felkiált a szív, nagyot dobban a lélek.
Kiszáradt ajkak, fohászkodnak: bátorság!
Ellenség nincs: szellem csata, eleve eldöntött.
Niké fon koszorút, véres, izzadt homlokokra.
A moirákat levágtuk, meghalni képtelen.
A horizonton mégis: porosz hadsereg,
Végtelen, végzetes, hatalmas zászlós,
Tépi a szél: Délibáb hadsereg, hallucinált haragos.
De az arcvonal mögött pej paripán,
szűk szemekkel, eltökélten:
Napóleon, szablyája suhog,
Szeme szűk, eltökélt: Elhull a porosz.
El az összes délibáb haragos, el a hallucinált hadsereg.
Erőt lehelek izzadt talpamba, kirázom,
görcsös, nehéz tagjaimat. Szorongatott
szívemről letépem. Önmagamat! Délibábomat!
Félve, fáradtan, Feltámadt! Mozog a térd: mozdul a lélek.
Niké figyel, szemében könny, van csoda!
Én meglépem az elsőt, az elsőt a lány felé.
Ő is francia! Tükhét leláncoltuk! Napóleon szablyája suhog:
Szeme eltökélt: Tekintetem szűk, kezemben a győzelem suhog.
Boldogság! Viva la Victoire!