Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelkem teraszán

, 573 olvasás, lambrozett , 8 hozzászólás

Gondolat

Lelkem teraszának főhelyén
Kedvem picit babrál szőttesén -
leplezné rongy-kopott zászlóját
csend veri lepergő zárszóját.

Egyengeti útját másoknak
kötözne sebet, mik fájóak -
istápol szenvedő szíveket
nékik fest életet, színeset.

Temetne engem, kit feledett
szerintem kevésbé szerethet -
lógatja lábát a mélybe le
tűnődik mit tegyen énvelem.

Nyavalyás létem levitézlett
velem elhitette, már kész lett -
mire értek életnek nyelvén
sejtjeim felették az elmém.

Testem kopottasan csengetne
ott, hová nem vágyom cseppet se -
megelőz hajlottan szellemem
ülhet majd Kedvem a fellegen.

Megjegyzés: (2012. szeptember)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.184 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz