A tét a holnap.
Még ingyen kapsz levegőt,
vizet már ne kérj.
Hullámzó tengert
az ősz hozta, és mosta
ronggyá az igét.
Háborgó lélek,
már oly csendes, az élet
semmit se ígér.
Ó, még bocsájtsd meg
érveim: gének vétke,
kísértő lidérc.
Egy élete volt,
több halál ok, Doni-domb…
ott nem találod,
sajnálom, bánom,
mert nem volt álomvágta.
A hír ajánlva.
Hogy tükörképe,
s az esték vigasz-szikrák
hosszú csend-lépte,
míg beskatulyáz
e pillanattrükk önkény
fárasztó ténye.
Kapatos lélek,
már rántás nélkül ég meg,
só a vízbe mész.
Teszik, nem tetszik,
mást nem kapsz, mit hoz a sors
azzal halj, vagy élj.
Hullámzó tenger
a partot fosztja, mossa
rongyát, a szívem.
Gazdagon díszes,
hogy kincse mennyi marad,
virágba borul,
lesz télre barack?
A jövő, ó be szép lesz!
Megjegyzés: 2012. 09. 11. J. Kicsit másképp, talán letisztultabb…