Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én is és Madonna

, 977 olvasás, nyilas , 11 hozzászólás

Ezek vagyunk

Van úgy, mikor túl súlyos teher a létem
és nem érdekel a friss dérlepte reggel.
Mit ér az életösztön? Istent se féltem,
az Édenem örökké háborgó tenger.

Néha kétely gyötör, árnya velem topog,
éhezem, kívánom még, oly mohón teszem,
buzgón imádkozok, míg csókokat lopok,
korom nem csitíthat, nagy étvággyal eszem.

Osztok tiszta, új lapot - igaz, piszkos lesz
- hiszen tudott: " Kutyából nem lesz szalonna"
néki mindent megbocsájthatok, bármit tesz
- pokolra jut, ahogy én is és Madonna.

Megjegyzés: 2012. 09. 09. J.
A régi cím: Én az ostoba

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: nyilas
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1757 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz