Van úgy, mikor túl súlyos teher a létem
és nem érdekel a friss dérlepte reggel.
Mit ér az életösztön? Istent se féltem,
az Édenem örökké háborgó tenger.
Néha kétely gyötör, árnya velem topog,
éhezem, kívánom még, oly mohón teszem,
buzgón imádkozok, míg csókokat lopok,
korom nem csitíthat, nagy étvággyal eszem.
Osztok tiszta, új lapot - igaz, piszkos lesz
- hiszen tudott: " Kutyából nem lesz szalonna"
néki mindent megbocsájthatok, bármit tesz
- pokolra jut, ahogy én is és Madonna.
Megjegyzés: 2012. 09. 09. J.
A régi cím: Én az ostoba