Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ezüsttölgy és a Fény őrzői

, 555 olvasás, profanus , 0 hozzászólás

Ezerszín

Réges-régen, Brightland szívében élt egy varázsló, akit úgy hívtak, hogy Kerzeon. Az országában senki sem ismerte el varázstehetségét, mivel bármit próbált csinálni a nép előtt, az szinte mindig balul sült el. Ha aranyat próbált futtatni a palota falára, abból vas lett végül s csúnya rozsdafolttá vált az első eső után. Alig bírta visszavonni a hibát. Ha esőt akart fakasztani egy-egy aszály idején, akkor nemegyszer hóvihart támasztott, s csak nagy erőfeszítés árán sikerült helyretennie a ballépést. Ezért a nép már nem hitt benne. Nevetségessé vált. Ennek ellenére Brightland királya szerette Őt hűségéért és szerénységéért. Így hát egyszer azt a megbízatást kapta a Tőle, hogy rejtse el az ország fényét. Rejtse el, hogy ne találhassa azt meg senki ember fia, nehogy baja essen az országnak.
Kerzeon szomorú arcot vágott, mert nem érezte magát képesnek egy ilyen feladatra, főleg a kudarcai után. De a király minduntalan kérlelte Őt és biztatta, mondván neki, hogy a jó szívből tett dolgok mindig is működni fognak, fogjon csak hozzá bátran. Ő bízik benne.
Elment hát Kerzeon bezárkózott a szobájába és fellapozta varázskönyvét.
Összeszedte minden mágikus erejét és vele fantáziáját. Létrehozott egy csodálatos helyet, egy óriási erdőt, mely hatalmas, öreg tölgyfákból állt. A fák levelei ezüstszínűek voltak. Ha csak rájuk sütött a nap, szikráztak a fényben. A földön különböző virágok pompáztak, s a bokrok is finomabbnál finomabb gyümölcsöket teremtek. A fű mindenütt élettel teli és élénkzöld volt.
Amint megalkotta, belépett az erdőbe, és ahogy sétált a faóriások között, csodálattal tekintett fel rájuk. Tetszett szemeinek az erdő. De ez még nem volt számára elég, így hát nekilátott alkotásra fogni erejét. Először a nyulakat helyezte el. Ők voltak a szelídség őrzői, a szeretet jellemezte őket. A következő állatok a rókák voltak. Ők a ravaszság jelképét hordozták generációról generációra. Rengeteg mese szólt róluk, melyekből az emberek gyermekei talpraesettséget és ügyességet tanulhattak. Majd következtek a baglyok, minden bölcsesség őrzői. Közülük a legöregebb madarak látták el az erdő lakóit tanácsokkal, ha szükség volt rájuk. Ők jelképezték a tudást. Ez az ismérv az emberek világában is elterjedt róluk. A különböző énekesmadarak is megjelentek Ezüsttölgyben, megtöltve azt lágy énekszóval. A legapróbbaktól a legnagyobbakig mindenféle madár megtalálható volt közöttük. A hódok a hídépítés mesterei voltak, bármilyen patak felett hidat emeltek, ami az erdőt átszelte. Ezen kívül gátakat építettek, s őrizve azokat ott laktak családjaikkal.
Sokféle állat kapott még helyett Ezüsttölgy fái között. Egerek, patkányok, a zenészlelkű tücskök.
Az ösvények mentén, a bokrok rejtekén és az odúkban apró tündérek laktak, akik telihold idején önfeledt táncba kezdtek. A legapróbb fűszáltól a lombkorona csúcsáig mindenhol pezsgett az élet.
Kerzeon legvégül az oroszlánokat helyezte e csodás mesevilágba. Ők azt a megbízatást kapták, hogy válasszanak egy királyt, aki uralkodik Ezüsttölgy felett és védelmezi azt annak minden lakójával együtt. Ezen kívül neki adta a fényt, Brightland fényét, hogy őrizze azt. Ha kell, akkor védje meg akár az élete árán is. Így lettek az oroszlánok a Fény őrzői.
Az erdőnek négy kapuja volt észak, dél, kelet és nyugati irányban. Mind a négy kaput egy-egy főnix őrizte. Senkit nem engedtek be és senkit nem engedtek ki. Ezüsttölgybe bejutni, vagy onnan kilépni csakis a király - jelen esetben Aurosz - engedélyével lehetett.
Auroszon és a kapuőrzőkön kívül más lények is védelmezték az erdőt. A hatalmas tölgyfák lelkei mindenütt jelen voltak. Bárki betévedt Ezüsttölgybe, arról szinte azonnal tudott a király.
Elkészült tehát a mű, valódivá és élettől duzzadóvá vált az a hely, amit Kerzeon megálmodott. Ez volt legfőbb alkotása, melyet a szeretet szült világra.
Lénye meggyengült ugyan, de a csoda, mely lábai előtt hevert, kárpótolta fáradtságáért. Az erdő rejtve maradt azok számára, akik határain kívül éltek. Csupán egy legenda maradt abban a könyvben, amit Kerzeon írt és adott közre.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: profanus
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz