Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Letargia diadala

, 630 olvasás, lambrozett , 9 hozzászólás

Sajgó lélek

Egyre mélyebbre süllyedek magamban
lassan hiába emelném túl fejem -
húz, folyton húz lefelé e naptalan
lé, minek bűzös iszapja sújt engem.

Kapaszkodva tapogatom sár-partját
ujjaim között átcsúszik az élet -
csak kínálgatom időmnek unalmát
önérzetes üdvvel, hátha felébred.

Magamra hagyódtam sors-maradéknak
ittfelejtett Tegnapután engemet -
betömi orrom fanyar-száraz vérszag
miközben kábító jövővel etet.

Megjegyzés: (2012.08.27.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 353
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.528 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz