Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyomasztó éjek

, 460 olvasás, vasseta , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Éjszaka
sötétjében hasít a lámpa
örvénylő világa.
Öleli társtalan
arcomat.
Valami hangosan nyikorog,
magamnak hátat fordítok
félálmomban.
Hajam tövénél korpa terjed,
hullik párnámra csendesen.
Ébredek.
A fehér falak közt várom
A holnapot.
Ágról sodort falevélként hullna
Álom a szememre, fáradtan.
Pirkad a redőny felett,
Ez az éjszaka is eltelt.
Percek
múló idővel elvesznek
mint könnyek az esőben!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: vasseta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 332
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 1.5642 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz