Éjszaka
sötétjében hasít a lámpa
örvénylő világa.
Öleli társtalan
arcomat.
Valami hangosan nyikorog,
magamnak hátat fordítok
félálmomban.
Hajam tövénél korpa terjed,
hullik párnámra csendesen.
Ébredek.
A fehér falak közt várom
A holnapot.
Ágról sodort falevélként hullna
Álom a szememre, fáradtan.
Pirkad a redőny felett,
Ez az éjszaka is eltelt.
Percek
múló idővel elvesznek
mint könnyek az esőben!