Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Viselem

, 696 olvasás, lelkek , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Nézem a holdat a haldokló égen,
Viselem arcomon közönyöm álarcát,
Viselem gondolataim súlyát fejemben,
Vállamon keresztként bűneim lajstromát.

Minek? Miért? Hogyan és merre?
Kérdések a nappalban és az éjben,
Ha valaki ez' útra tévedne…
Meneküljön vagy merüljön a semmiben.

Félek. Félek magamtól csendesen,
Mert lelkem kettészakadva létezik,
Talán ezért hiszik, hogy az életben,
Engem kerestek, de lelkük közben elveszik.

Vért! Vagy vérből vért; semerre,
Nincs út, mely elvinne titeket,
Bár botladozhattok folyton keresve,
De csak eltévedtek, majd csak epekedtek.

Az úton majd a csillagok,
Szépen lassan elvesznek,
Szép, hogy e sorokat olvasod…
De lassan magadat, te is csak elveszted!

Megjegyzés: 2012

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: lelkek
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 245
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1488 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz