Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Eső

, 632 olvasás, secondEduard , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

magadnak árultad a lelked
a szíveddel fizettél érte
csak önnön testednek éltél
az élvezetekért - megérte

magas hegy fekete ormán
lenéztél rám kegyetlenül
sziklák olvadtak lábad előtt
eltemettél, eltemetetlenül

sikló álom voltam kezeidben
érintettél, elérhetetlen
sírtam, jajveszékeltelek téged
a te álmod - álmomra kegyetlen

nincs már semmi, szakadt az élet
bús sötét-szomorú a lelkem
egyszer jönnél vissza nékem
kövekkel köveznéd a testem

elmúlt a rózsa, nincs már nyár sem
melletted hárfa zongorázik,
kettészakadtam tőled, s már nem,
nem kell eső, szívem amúgy is fázik

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 163
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 201
Jelenlévők:
 · legna
 · Sutyi


Page generated in 0.3401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz