Sajnos te nem tudod,
Hogy minden mondatod,
Régi hazug szavad,
Lelkemben megragadt.
Mert úgy megbántottál,
Kiábrándítottál,
Még ha ki is mondtam,
Meg nem bocsátottam.
Nem megy nekem könnyen,
Minden egyes könnyem
Elsírtam magamból,
Szívem fáj szavadtól.
Megtört már az átok
Végre tisztán látok.
Annyira szeretlek,
Miért nem bocsátok meg?
Én sem nagyon értem,
Bármennyire kértem
Oktalan hívedet,
Makrancos szívemet.