Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szeretlek-fohász

, 849 olvasás, P.Palffy_Julianna , 24 hozzászólás

Szerelem

Táncol a fény,
míg fekete árnyékba
gyanta éget
kitörölhetetlen jelet.

Pokolba a lánggal! –
Írj, könyörülj! – hisz
válaszra váró üzenet
feszül visszhangra
várva,
alélt redőnyök mögött
csíkokban zizeg a kín,
s a magamra tákolt,
élet-kalitkám ajtaja
zárva;

amott,
szabadon verdes
a magány
egy láthatatlan part
túloldalán,
hol a horizont
rég mozdulatlan...

szilánkra tört
alkonyatban
keresem feledett
vágy-örömök ízét,
valahol a csendes
Duna-parton
remegő kezem
álomarcodhoz ér,
de a révület hazug,
s csaló a gyönyör,
mert kallódó lelkünk
ma is kísértettáncot jár
egy orkánok csipkézte
szikla peremén.

(imám hangtalan,
templomi mécses
szeretlek-fohász
a szerelmedért)

Megjegyzés: ppj
2012/2016

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 33
Jelenlévők:
 · legna
 · PiaNista


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz