Lélek sajog
szél kavarog,
titkainkról
lepel lebben.
Tudat alatt
törni készül,
buborékból
szemem rebben.
Remény köveken
átbukva, estem
magam alá a sárba.
Dagadó mellel
állt ott délcegen
és túlélésem látva.
Lohasztja kedvem
tomboló szellem,
testembe zárva.
Ég felé szállnék,
de ellep az álom
panaszt emelnék,
de a sár alá nyom.
Szívem sajog
szél kavarog,
titkaimról
lepel lebben.
Megjegyzés: Gabalyog-Múzsa-Gabi Most című verse ihlette.