Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Óda Ezüsttölgyhöz

, 583 olvasás, profanus , 0 hozzászólás

Természet

Ó Ezüsttölgy, Te drága,
Te, aki a fényben fogant,
Leveled ezüstös lombsátra,
Szerető ihlet szült világra.

Te vagy a mindenség szigete,
Örökkön örökké létezel,
Atyád a nagy varázsló,
Ki gyermekként szeretett.

S Te csendben rejtőzöl,
Mint pompája meséknek,
S méltán leszel majd
Gyermekek reménye.

Tanítsd hát meg Őket,
Légy hát a mentoruk,
Mondd el most nekik,
A becsület létezik.

Ha szél fújja ágaid,
Te akkor is énekelj,
Madárdal dúdoljon
Altató rímeket.

Boldogság, szeretet,
Földeden béke zeng,
Illatos vadvirág
Járja be ligeted.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: profanus
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2596 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz