Ó Ezüsttölgy, Te drága,
Te, aki a fényben fogant,
Leveled ezüstös lombsátra,
Szerető ihlet szült világra.
Te vagy a mindenség szigete,
Örökkön örökké létezel,
Atyád a nagy varázsló,
Ki gyermekként szeretett.
S Te csendben rejtőzöl,
Mint pompája meséknek,
S méltán leszel majd
Gyermekek reménye.
Tanítsd hát meg Őket,
Légy hát a mentoruk,
Mondd el most nekik,
A becsület létezik.
Ha szél fújja ágaid,
Te akkor is énekelj,
Madárdal dúdoljon
Altató rímeket.
Boldogság, szeretet,
Földeden béke zeng,
Illatos vadvirág
Járja be ligeted.