Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Remény

, 456 olvasás, Rudolf , 0 hozzászólás

Gondolat

Néma csöndben szárnyra kél egy kósza gondolat
rút madár képében elröpül, nyomtalan
fekete fátyolként borul rám a magány
kárörvendve beinvitál - sötét zárkába zár.
Fáradtan nyögnek a percek
megtört arcomra kiültek az évek
testem remeg, árvák a könnycseppek
homályba burkolóznak a vidám emlékek.
Keserű szájban rég nem volt étel
törékeny lélekkel a magány falát sebzem
egy kis hang szól hozzám, de alig érteni mély hangját
résnyire nyílt szemmel kémlelem a remény halvány lángját
szellő fúj be az apró résen, fényét oltja a reménynek,
porlad a test, kemencében égek
a mulandóság bekebelezi sebzett lelkem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Rudolf
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 337
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 367
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2369 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz