Tótágast álló falak,
vadul játszó görbülő
vonalak tűnnek elő
idő homályból.
Csak figyelj!
Billegő tetők,
tűzfalak regélnek
kanyargó évekről,
hozzád beszélnek,
ha megérted kódolt szavukat.
Vakon látó ablakok,
vakolat arcok
omlanak alá,
évek mélyébe.
Érzed? Élet-darabok
felett pörkölt szagú
vágyakkal teli
díszes tükröket repesztő
szerelmek, csókok kerengenek.
Kéjvirágos éjjelek
borgőzös párnacsatáinak
képeit idézheted
poros falak közt járva,
féktelen képzelgések,
kalács illatú romantika
fonja be kóborló elmédet.
Megtört fényekkel üzen
pletykáló kulcslyukakon
áttörő múltad.
Élvezd még hímes
képkeret életed jelenét!
Évek alatt falak közt
suhanó
dohszag leszel.
Mire vágysz?