Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Természet
    5. ›
  5. Hideg

Vers: Hideg

, 565 olvasás, karotinbeta , 2 hozzászólás

vers, versek, természet,

Természet

Mandarinhéjában fázik a nap,
elrejtőzött keserves lombokban,
jön az ősz, vicsorog, nyakon harap,
s bundára vedli a szőrét foltokban.

Felköhög néha, s bereked a szél,
majd náthája elfedi lábnyomom.
A ledermedt idő tovább múlni fél,
de perc a percen most mégis átoson,

bele a végtelen szürke hidegbe.
A bogarakon pergő, nyirkos salak,
villany gyúl a túloldalon szembe,
s az égen is ijedve lámpát oltanak.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 181
Regisztrált: 0
Kereső robot: 39
Összes: 220
Page generated in 0.2553 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz