Suttogó emberek közt
állok egyedül, fázom.
Beszélő emberek közt
nézem veled, nem látom.
Kiabáló tömegben
sodródom tudattalan,
irányított elméket
szemlélek haszontalan.
Üres pillantásokban
csak reklám-vágyak égnek,
villódzó képek között
céltudatosan félek.
Semmit hordozó szavak
pattognak halomba,
emésztetlenül tolom,
rakom félre talonba.
Társak közt magányosan
szóképeim rajzolom,
görcsösen arra vágyom,
értsék meg egy hajnalon.
Ordító emberek közt
élek veled egyedül.
Elgyötört emberek közt
vagyok, aki menekül.