Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Magam után hagyom

2012-08-05 07:00:00, 412 olvasás, SniderMac , 1 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Hideg érzés kerít hatalmába
Ahogy Éva harapott az almába
Úgy vágyom most én is a vágyat
Hogy zamatos íze édesítse számat

Félelmetes tudni, hogy egyedül vagyunk
Hogy magunk haladunk, s meghalunk
Szeretném hinni a magasztos csodákat
Nem félni vétket, imát és hibákat

Mert az ösztön úgyis sodor a határig
A Föld lélegzik az utolsó madárig
És amíg van mi szárnnyal odafenn
Nem lesz hideg, rideg és idegen

De ha mégis elmúlik az idő
Gyűrődik arc, a tér, s a lepedő
Ahogy megpihensz halálos ágyadon
Mikor már nem maradt toll a szárnyadon

Akkor az utolsó szikrát lobbantsd az Égig
Menj végig az úton az újbóli létig
Legyél óriás, vagy csak egy büszke törpe
Nem lehetsz hibás, ha nem vagy megtörve

Erőt meríts gyengeségedből is ha kell
Lelked a legmagasabb hegy fölé tereld
Nézz le ránk vággyal vagy nélküle
Emlékezz régi szavakra, ősi esküre

Kinyomtatom