Ismét egyedül, de nem… nem vagyok szomorú
Pedig fojtogat a bánat, mint egy elbaszott koszorú.
Te voltál az éjem és nappalom,
Te voltál nyugtám és hajnalom,
Illatoddal feküdtem és keltem,
Megnyugvást hangodtól nyertem.
Kellettél nekem, mint fáradtnak az éj,
Kellettél nekem, mint vámpírnak a vér,
Menedéket világtól karjaid közt leltem,
Utolsó csókodért ajánlanám lelkem.
Ismét egyedül… és vagyok szomorú,
Szívemen a bánat, akár töviskoszorú.