Kész a büfé, a szavak svédasztala,
terítéken, mi szem-szájnak ihlete.
Rajta megannyi ínyenc paszta van.
Szavalom, de szervíroznom illene.
Kezemben penna, amott egy tál penne,
adok szívesen, csupa jó szándékkal.
Esetleg van egy kis tagliatelle,
vagy megkínállak szójás szójátékkal.
Bolognaim a bolondját járatja
vécére és kissé megpuhult a sushi.
Igazából nem csodálkozom rajta,
mert mindkettő tavaly augusztusi.
Tollam a fakanál, a lap a tűzhely,
a publikum a fazék, benned rotyogok.
Tudatod keverem, hintek rá fűszert,
van sütnivalóm is, épp azt kóstolod.
Ha nem bírod lenyelni, van még ott szósz
(rágod a szavaim, ahelyett, hogy innád),
rímulád mártásos rolád és gombóc.
Kapsz hozzá koktélt, mondjuk caipirinhát.
A szöveg unikum, mégsem keserű:
finom, akár egy csábító desszert.
Habár van benne jó néhány ’ e’ betű,
nem tartalmaz egyéb tartósítószert.
Tényleg ez az élet: kenyér és cirkusz?
Gladiátorharc ez, recipe ferrum!
Utána eszem-iszom, dínom-virtus,
hozok egy kis kólát, decibe fél rum.