Ültem ott, már nem tudom hol,
Szívem hevesen dorombol,
Megláttalak. Te is engem.
Félrenéztem, ültem csendben.
Egy percre megállt az élet,
Szemem sarkából megint nézlek.
Egy angyalt látok, két gyöngy szemed,
Tükörképem benne remeg.
Pillanatkép, csuklik a gép,
Új szerelem? Mi jöhet még?
NEM! Ez most más mint a többi.
Testem minden porcikája ezt nyögi.
Elképzelem, ahogy fogom kezed,
Elképzelem, hogy szent a neved,
Látom, ahogy múlik az idő,
Látom, ahogy szerelmünk egyre nő.
Tekintetünk ismét találkozik,
Az ábránd semmi szín: távozik.
Felkelsz és mosolyogva elsétálsz,
Én csak bambulok… majd otthon karmolom érted a tapétát.
Ültem ott, már nem tudom hol,
Szívem hevesen dorombol,
Meglátom Őt, Ő is engem,
Már be is köszönt egy új szerelem.