Keresem Istent a szóban, a tettben, a létben,
nézem nyomait, hol fedezem fel éppen.
Fában a szú perceg, egyet-egyet moccan
beleremeg a szemem, amiket lát mostan.
Vad világ sikolt szét a fára alig gondol,
hűvös kövön némaság, üde párlat hódol.
Felderül helyenként szikrája a jónak,
keveset, s kevesek kik ebből adást fognak.
A boldog pillanat, derűs kacaj illata,
hol végre ezt hallhatom ott a szív igaza.
Meglátod bárhol is van szemednek pásztája,
jó szívvel rálelhetsz kristály ragyogására.
Megőrzöd szívedben a csillogás delejét,
rád tekint az Ég, s lelket önt te beléd.
Engedd nyitni szíved az áldásra mostan,
mely csendben szolgál téged, épp csak egyet mozzan.
Megsúgja néked, merre vezet az utad,
mit hoz most elébed, öröm vagy a kudarc.
Felejts el bánkódni, s bűnhődni a rosszon,
építs új álmokat, hogy az szebb életet hozzon.