Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Esik

, 709 olvasás, Mysty Kata , 2 hozzászólás

Természet

Felhőkből csurran
édeni lehelet fátyla;
Szeretem, ha esik…
ahogy a csönd
eltávolodik;
Közeledünk csupa-könny
ablakunk felé.
Zendül záporos-zene,
s csobogó cseppek
folyamán ébred
a nyugalom nüansznyi
izgalma bennünk.
Megcsillan a régi fény,
mosolyodban fürdök, s
nem hallom, hogy sír
a cserfes csobogás.
Elillan a perc, a pergő
eső dallamán megáll.
Visszatér a csend, de
szemedben mintha
újra cseperegne.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Mysty Kata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 337
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 367
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2727 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz