Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnalban

, 846 olvasás, boszorka , 6 hozzászólás

Természet

Még félig csukva a város szeme,
álomittasan rád hunyorít,
sosem tükrözi bádog eresze
a nap legelső sugarait.

Villamos fut színezüst fonalon,
elsárgul a láthatár végén,
de a megbicsakló csendfalakon,
fehér folttá egyesül a fény.

Kopott cipősarkam kottát kopog,
fülel a macskaköves utca,
és reggeli záporeső csorog,
hűtlenül hagyott lábnyomomba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 335
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 369
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.3725 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz