Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Homlokom köré csavarva

, 766 olvasás, hegedu , 19 hozzászólás

Gondolat

Fehér búbánattal homlokom
köré csavarva
simogatom azt, amiről azt hittem
még él.
Te azt mondod csak beszélünk hozzá,
de már elmúlt az utolsó lángnevetés.
Az erdőben, ahol jártunk
hátrálnak előlünk a fák,
a létezés kérge róluk lehántva,

és látod,
a kasba a méhek méz nélkül térnek.
Rejtvények szemeznek,
lehallgatva az idegenség közléseit.
A sötétség egy hajszálának
már távolság a neve,
mely halkan nő
a nyitott időn keresztül.
A pillanatba halok,
hátrahanyatlom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1531 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz