Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar előtti csendélet

, 514 olvasás, Jocca , 11 hozzászólás

Elmélkedés

Most cigarettáért nyúlok s úgy nézem a füstöt
Hosszú foszlányára erősítvén odafújok
még egyet álmosan, egy slukk bús nyárvégi közömböt
Játszva leül mellém a magány, ismét odabújok

Lustán nyaldos a szellő, ő is megpihen inkább
Nem mozog, éppen csak fáradtan rám lehel ajka
Lassan megszokom énem, amint meglátom a titkát
Elnyomom égő csikkemet, árván várok a zajra

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Jocca
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.5648 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz