Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Kritika helyett homoszex jegyzet

, 1133 olvasás, secondEduard , 35 hozzászólás

Felnőtteknek

Érdekes oldal ez az AMF. Néha el-elcsendesedik, monotonná válik, máskor meg csak úgy rajzanak a szebbnél szebb versek, novellák és felpezsdül itt az irodalmi élet. Nagy ritkán meg megjelenik egy-két botrányos írás, vagy csak akármilyen "semleges" írás, vers, próza, amit olyan hozzászólásokkal illetnek, amelyek vagy "botrányosak" vagy botrányt robbantanak ki. Kicsit nosztalgiázok, és emlékszem a régi szép időkre, amikor elég gyakran volt itt "botrány", és elég gyakran én voltam a főszereplője. Ha nem is én robbantottam ki, de valamiképpen mindig benne voltam. Nem, nem én találtam ki, hogy részese voltam, hanem mondták, sőt figyelmeztettek is. (Itt azért megállnék egy szóra: az ebben a bekezdésben leírt "botrány", "gyakran" szavak többszöri használata miatt nem kell botrányos háeszeket írni, hogy botrányos a szóismétlésem.)

Régebben, amikor még mindenre felkaptam a vizet, azt hittem, hogy valóban aktív részese vagyok a vérre
menő vitáknak, kezdeményezője a durva és felháborodást keltő egymásnak be-beszólásoknak. Aztán, amikor közel két évig nem voltam aktív tag, hallottam másoktól, hogy bizony, az én részvételem nélkül is volt itt nemegyszer botrány: durva hozzászólás, trágár, obszcén tartalmú vers, közfelháborodást keltő írás. Így azt kell megállapítanom, hogy a botrány, a valamilyen megjelent íráson, hozzászóláson, véleményen való csámcsogás és felháborodás nem egy adott amatőr tag egyéni kezdeményezése, hanem tömegjelenség. Nem véletlenül - és helyesen - vannak itt kitiltva az oldalról az olyan tartalmú írások, vélemények, mint pl. a "legjobb politikai párt a Fikusz Párt", vagy "aki nem a Szomiadista Pártra szavaz, az egy hülye barom, és odamegyek és megverem". Vannak ugyanis témák, nézetek és stílusok, amelyek akaratlanul is tömegbotrányt váltanak ki, és nemcsak itt az AMF-en, hanem bárhol. Gondoljunk csak a plágiumra, úgy országos szinten, vagy akár itt az AMF-en. És most jutottam el a lényeghez: nem mindegy ki plagizál, ki okozza a botrányt! Ha Kiscirimicóka beküldi más versét sajátjaként, esetleg nem veszik észre és megjelenik, az ő figyelmeztetését, esetleg kitiltását a kutya nem veszi észre. Ne írjunk neveket, de ha valamelyik "kékcsillagosztó" a "Baszd föl az anyádat Boris néne" c. versében az útszéli kurvák erkölcsösségét méltatja, nyilván teliszórva a költeményt a "fasz, és "pina" szavakkal, akkor valószínűleg nagy botrány robbanna ki. Persze, egy-két kivételtől eltekintve a kékcsillagosztók ilyet nem írnak. Kivéve én most. (Arra akartam még célozni, hogy egy-két írásomhoz, néhány nagyon kedves tagunk nekem odaírta, hogy rohadt buzi köcsög vagyok, ha nem is ezekkel a szavakkal.) Az előbb idézett csúnya szavak által elérkeztünk mondandóm második lényeges részéhez. A szexualitáshoz, és annak a szerelemben betöltött szerepéhez, illetve magának a szexuális aktusnak a részletes fizikai leírásához. Vagyis annak a taglalásához…

Konkrétan a homoszexualitásról óhajtok beszélni, bár nem ez a mondandóm igazi lényege. Úgy leszek, mint az a társunk, aki a dohányzást tiltó törvények ellen írt - nagy visszhangot keltve - és az írása végén közölte: ő nem is dohányzik. Nemrég megjelent itt egy vers, ami egy férfi és egy nő közötti szexuális aktusról szól, gyönyörűen, szépirodalmian, metaforikusan és teli szerelmes érzésekkel leírva. Többször is elolvastam, az egyik legszebb AMF-es vers, persze, hogy kék csillagot adtam rá. Most viszont azért írok, mert egy hónap szünet után visszatérve az oldalra, belebotlottam egy olyan novellába (regénybe), melyben egy férfi - prostituáltként - egy másik férfival létesít szexuális kapcsolatot. A megjelent mű alatt alig található hozzászólás, de az a kevés, ami ott van, elég semmitmondó és téves. Nem óhajtok most kitérni az írás csapnivaló stilisztikájára és hibáira, megmondom őszintén, a második részt szinte átfutva, csak felületesen olvastam, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy most szót emeljek a másság érdekében.

Itt szeretném elmondani néhány kedves tagnak, hogy nem a homoszexualitást óhajtom reklámozni, és köszönöm, nem kérek olyan hozzászólásokat, hogy "te, ugye meleg vagy?". Soha nem írtam szexuális töltetű verset vagy novellát a melegekről, a biszexekről. Mégis, néhány régebbi írásom alatt kaptam a pofámra, hogy mennyire felháborító, erkölcstelen és undorító, hogy két férfi kapcsolatáról szóltam. Holott én nem írtam le azt, hogy "fasz", azt se, hogy "gyere és szopjál le" és azt se, hogy de jót "dugtunk". Eszemben sem volt ilyen, amikor a másságról írtam. Akik ismernek, tudják, hogy a másságot, mint társadalmi és individuális problémát feszegetem. Elítélek mindent, ami a kisebbségeket diszkriminálja. Ideértve a siketek és egyéb fogyatékosok, a hajléktalanok, az alkoholbetegek, a prostituáltak, az erőszak áldozatai és a "más" szexuális beállítottságúak elleni diszkriminációt. A tiltott reklám miatt nem nevezhetem meg a művem címét, de éppen az egyik homoszexualitást taglaló novellám egy pályázat eredményeként bekerült egy most megjelent antológiába. Ezt nem dicsekvésből írom (bár itt jó páran odaírják a novelláik alá, hogy ilyen és ilyen pályázaton díjat nyert), csak azt mondom ezzel, hogy ezen írásomban is a másság elleni diszkrimináció ellen emeltem fel a hangom. Számomra nincs különbség egy hajléktalan, egy heroinista, egy roma és egy leszbikus között olyan szempontból, hogy ők mind kisebbség, mind a "mássághoz" tartozik, és mindet éri valamilyen társadalmi kirekesztés, előítélet. Az ilyen előítéletek ellen kellene harcolni. Így, a XXI. században, az ENSZ és az Európai Únió tagjaként Magyarországtól és Magyarországon ez igencsak elvárható lenne. És nem az várható el, hogy a homoszexualitást vagy biszexualitást, mint állapotot, más irányú szexuális beállítottságot némelyek aberrációnak degradálják.

"Nemzetközi szinten a Világegészségügyi Szervezet (WHO) a betegségek nemzetközi jegyzékén (IDC-9) 1977-ben még felsorolta a homoszexualitást, 1990 májusában azonban a szervezet közgyűlése eltávolította onnan, így az új jegyzéken (IDC-10) már nem szerepelt. Bár az ego-dystoniás homoszexualitás mint betegség-kategória megmaradt, azzal a megkötéssel, hogy a szexuális orientáció önmagában nem számít betegségnek. A Kínai Pszichiátriai Társaság 2001-ben egy ötéves tudományos vizsgálat eredményeként hasonló döntést hozott és megszüntette a homoszexualitás betegség-státuszát." (Sárosi P.)

(Ego-dystonia: "Kialakítottak azonban egy új mentális zavar típust (ego-dystoniás szexuális orientáció), amely a saját szexuális orientációjukkal konfliktusban élő emberekre vonatkozott." (Sárosi P.))

Az aberráció eltérést a normálistól, tartós erkölcsi vagy nemi zavartságot, beteges hajlamot jelent, így, az ENSZ szervezete a WHO tudományosan is megállapította és ideológiailag, politikailag is kiáll azon határozata mellett, miszerint a homoszexualitás nem aberráció, nem betegség és nem beteges nemi eltévelyedés, mint például az alábbiak:

akrotomofília: amputáció iránti vonzódás
agalmatofília: szobrok, próbababák iránti vonzódás
dendrofília: fák iránti vonzódás (Elbírjátok képzelni, amikor a srác bemutatja a szülőknek az új “ barátnőjét" egy tölgyfát? )
hübrisztofília: bűnözők iránti vonzódás
kassziófília: harci sisakok iránti vonzódás
koprofília: ürülék iránti vonzódás
makrofília: óriások iránti vonzódás (szexuálisan!)
nekrofília: holttestek iránti vonzódás
emetofília: hányás iránti vonzódás
vorarefília: más ember megevése vagy más által való megevés iránti vonzódás
pedofilia: gyermekekhez iránti vonzódás
gerontofilia: öregek idősek iránti vonzódás

Azt nem tudom, az ENSZ hogy vélekedik erről, de én úgy vélem, szexuális aberrációnak azt nevezhetjük, amely árthat másoknak illetve a társadalomnak. Ha én a felségemmel fejjel lefelé, kézen állva közösülök, mákostésztával és babgulyással leöntve egymást, ez nem árt a szomszéd Icuka néninek, így csak perverzióról és nem aberrációról beszélhetünk. Megint más, ha az utcán leöntöm Pista bácsit tökfőzelékkel, majd ráugrok és elkezdem a fülét szopogatni, miközben jót élvezek. Ha télvíz idején a jól fűtött okmányirodában a Kovács házaspár félmeztelenre vetkőzve csak csókolózik, és ettől jutnak el az orgazmusig, az sokkal inkább aberráció, mint az, ha két nő vagy két férfi ennél merészebb dolgokat is művel egymással a négy fal között, amit senki nem lát. Azt hiszem, ezzel elmondtam mindazt, amit az ilyen jellegű másságról és az aberrációról gondolok.

Eljutottam a harmadik lényeges pontig: a négy fal közötti szexuális aktushoz. Nem tudom, ki hogy van vele, de talán nem mindenki olvassa szívesen egy amatőr irodalmi oldalon azt, hogy egy férfi egy nőt orálisan elégít ki, és hogy a nő a vágytól felhevülve azt mondja: "le akarlak szopni". Ugyanakkor, ugyanebben az itt megjelent írásban a két férfi közti kapcsolatot az író a farokverés, a szopás, a maszturbálás, a dugás, a pénisz szavakkal írja le. A nővel való együttlétről alig ír valamit, míg a két férfi szexuális együttlétéről (igaz, harmadikként a nő is ott van) sokkal hosszabban ír, mint a "normális" együttlétről. Úgy gondolom, ez a fajta részletezése a "férfiszexnek" sok olvasóban felháborodást, undort kelthet, s ezáltal ez az írás tökéletesen alkalmas arra, hogy a másságot, a homoszexualitást még jobban társadalomellenessé tegye. A stilisztikailag minősíthetetlen írás tartalmát nézve nem értem ugyanis, hogy mi ennek a műnek a mondanivalója, mi az eszmei értéke, mi benne a művészi, vagy az amatőr művészi? Vajon milyen esztétikai értéket képvisel egy olyan írás, amelyben a heteroszexuális főszereplő egyszercsak biszexuálissá válik, majd hirtelen homoszexuális aktust folytat egy másik férfivel? E szempontból teljesen mindegy, hogy a különböző szexuális tevékenységeket - a "regényben" - végignézi egy nő is. Nem is szólok arról, hogy egy nőt, s ezáltal talán sok nőt, az író stricinek, drogosnak, és perverzió-imádónak állít be.

Jegyzetem elején azt írtam, hogy botrány. Nos, számomra ez igenis botrány, hogy a másságot valaki ennyire lealjasítja. Már az első részben is kissé felháborító volt a sokadszorra idézett "le akarlak szopni" mondat, ám úgy vélem, ettől még, ha valaki olvassa, nem lesz undora magától a heteroszexualitástól, legfeljebb nem olvassa tovább, vagy felháborodik, és kialakul a véleménye. Igaz, ezt a véleményét senki nem írta le az eddig harmincegynéhány olvasóból. Talán nem véletlenül. Az amatőr művész által leírt regény második részében viszont egyértelmű homoszexuális pornográfiát olvashatunk. Nem tudom, a melegeknek ez mennyire tetszik, a heteroszexuálisoknak szerintem nem nyújt élvezetet, nem nyújt művészi élményt és katarzist sem. Nekem sem nyújtott. Az hiszem elég jól, sőt eléggé "megbotránkoztatóan" írtam már itt kurvákról, hajléktalanokról, melegekről, ám egyetlen esetben sem az volt az írásom (versem) mondanivalója, hogy bizonyos emberek legintimebb szférájába behatolva szexuálisan perverznek sőt aberráltnak fessem le őket. Gondolkodom, mi volt a szerző célja mindezzel, miért írt olyat és úgy, hogy arra a legelső hozzászóló is mélységes felháborodással (hozzáteszem, jogosan) reagáljon.

Megemlítem itt Szapphót, aki elég gyakran emlegetett költőnő itt az oldalon, ugye ismerjük a szapphói strófát, a szapphói sorokat, sőt most már azt a mondást is, hogy "beleszaladt, mint József a szapphói lakodalomba". Nem hinném, hogy aki ismeri Szapphót, a verselését, az ne tudna Leszbosz szigetéről, és ne tudná, miért hívják a "meleg nőket" leszbikusoknak. És bár a háttérben egyértelműen a homoszexualitás áll, Szapphó kapcsán csakis a művészetről, a költészetről szoktunk beszélni. Ugyanez a helyzet a Queenből jól ismert Freddie Mercuryvel is, aki elsősorban művész volt, és csak másodsorban meleg. Érdekes lenne a Queen-rajongók véleménye, ha írnék egy novellasorozatot arról, hogy a híres énekes hogyan szopta a faszt és hogyan dugatta seggbe magát. Azt hiszem, most írtam le az AMF történetének talán a legbotrányosabb mondatát, de csak azért, hogy a kedves olvasónak legyen viszonyítási alapja: mi különbség a kisebbségek védelmében írt novella és egy durva pornográf - és éppen a pornográfiája folytán - homofób írás között. Talán a szerzőnek nem volt szándékában lejáratni a kisebbségeket, a drogfüggőket, a prostituáltakat és a melegeket, úgy vélem, ezzel az írásával mégis sikerült. A főhős, mint kitalált szereplő, egyes szám első személyben, debreceni egyetemista, heteroszexuális casanovaként a kábítószer megszerzése érdekében, pénzért egy szóra homoszexuális lesz, és meleg kurvaként kezd el tevékenykedni. A szexuális aktust teljes részletességében olvashatjuk a farok megmarkolásától kezdve a hasra élvezésen, a szopáson és a dugáson át a szájba élvezésig. Elég merésznek és undorítónak tűnhet mindez, amit írok, pedig ezzel a mondattal nem a számomra természetes stílust hozom, hanem csak a nyelv adta lehetőségeket használom ki. Összehasonlításul álljon itt valami, de csakis nyelvészeti szempontokból írok le ilyet.

"Ekkor a mi kan kutyánk, Bodri megszagolgatta a nőstényt, óvatosan megnyalogatta, majd pajkosan ráugrott. Hosszú, piros kutyanyelvét lógatta, miközben hálásan lihegett felénk. A kis puli örült annak, hogy végre együtt lehet a szomszéd nősténnyel, akit eddig csak messziről csaholhatott. Az ebvirgonckodás csak néhány percig tartott, de Bodri szemmel láthatóan ezt is lihegő és vakkantó kutyaörömmel nyugtázta, amikor óvatosan leszállva a másik kutyáról vidáman futkosni kezdett."

"Ekkor a kankutya ráugrott a szukára, és a már álló nagy vörös péniszét jó mélyen belevágta annak a lyukába. Elkezdte iszonyatosan tömni, előre-hátra mozgott, és közben a lihegésén látszott, hogy közel jár az elélvezéshez. Végül belenyomta a kutyaspermát a szukába és egy hirtelen mozdulattal leugrott róla. Látszott rajta, hogy kielégült."

A második idézetben sincs trágár szó, mégis, mennyire különbözik a két stílus egymástól. Az egyik meleg témájú prózámhoz azt írta egy régi "benfentes" tagunk, hogy előítéletekkel rendelkezik a mássággal kapcsolatban, az írásom mégis "remek írás". (Mellesleg az összes régi és itt megbecsült amatőr író, költő elismerését fejezte ki. Bárkinek megírom, melyik prózáról van szó!) Nem dicsekvésből írom ezt, hanem azért, hogy lássa mindenki azt, hogy a más embereket nem szabadna megalázni, nem szabadna - hacsak rejtetten is - arra buzdítani az olvasókat, a nyilvánosságot, hogy ha eddig nem undorodott a melegektől, akkor ezután tegye azt! Úgy vélem, és ezt most irodalmi szempontokból mondom, ilyen írással, ilyen szövegkörnyezetbe helyezett pornográfiával nem lehet toleranciára serkenteni, nem lehet elfogadtatni, csak elítéltetni. Túl hamar jött az a "faszszopás" és ez a "seggbedugás", olyan hamar és váratlanul, mint ahogyan én is leírom őket itt e mondatban. S ennek folytán ezt nem lehet sem tolerálni, sem megérteni. Szexközpontú, lelketlen és ezáltal diszkriminatív hatást keltő ez az írás. Ezért gondoltam azt, hogy nem kritikát írok, mert ez nem irodalomkritika, s mint tudjuk, a stilisztikája annyira rossz, hogy emiatt nem is lehetne normális kritikát írni a "műről".

Mivel ez egy regénynek készül, így előfordulhat, hogy majd a sokadik fejezetben derül ki, mennyire jólelkű és szeretnivaló ember a főhős. Vagy az derül ki, hogy a szélesebb értelemben vett társadalom vagy a szűkebb környezet, a család, a barátok előítéleteikkel, embertelenségükkel, elgépiesedésükkel idézték elő azt, hogy szegény főhősünk drogos legyen, és a drog megszerzése érdekében még "péniszt is szopjon" és megdugassa magát. Kiderülhet a végén, hogy ő Freddie Mercury, vagy éppen XY híres színész, énekes, költő vagy bárki, akkor már mindegy lesz. Mert az író nem az embert láttatta meg benne először, hanem azt, amitől mindjárt a kezdetek kezdetén egy szerkesztőnk elment hányni. Vagy majdnem hányt, én is majdnem hánytam, bár én sok mindent elviselek, hajléktalanokat ápolok, és nagyon sokszor voltam drogelvonó rehabilitációs intézményben és börtönben is. (Nem, mint drogos és nem, mint bűnöző!)

Nem tudom, ki gondolja azt, hogy a Halál Velencében c. mű a heteroszexualitást méltatja, vagy ki gondolja azt, hogy a homoszexualitást élteti. El lehet ezen gondolkodni, úgy, hogy Thomas Mannról és egy világirodalmi remekműről beszélünk. El lehet azon is gondolkodni, hogy a szóban forgó Elkurvulás c. regény a naturalisztikus ábrázolásmódjával mit és kit éltet, vagy mit és kit nem. E jegyzetem lényege az lenne, hogy ne diszkrimináljunk, ne keltsünk homofóbiát. És csak akkor írjunk a kisebbségekről, a másságról és akár a kurvaságról is, ha úgy tudunk erről írni, hogy semmilyen módon nem keltünk undort, utálatot és ezáltal gyűlöletet semmilyen társadalmi réteg iránt sem. Tehát ne írjunk úgy naturalisztikusan a zsidókról sem, hogy ennek folytán mindenki utálni fogja majd a fogyatékosokat. Konkrétabban, és ezzel befejezem, a drogfüggőséget és az ehhez kapcsolódó férfi prostitúciót, mint kismértékben létező (társadalmi) problémát nem úgy kellene bemutatni, hogy ezáltal a széles nyilvánosság hányingert kapjon a nem drogozó és nem kurva melegektől is. Na, azt hiszem valami ilyesmi lett volna a lényeg.

Megjegyzés: (Eredetileg kritikának indult, de oda nem jó, mert 18 éven felüli!)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Esszé
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 3
Kereső robot: 36
Összes: 104
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0806 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz