Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Granadai sólyom III.

, 258 olvasás, downy , 0 hozzászólás

Szerelem

3.


Inez háborgó lelkére a nyugodt hétköznapok megszokott lassú ritmusa, gyógyírt hozott. A mórt nem tudta feledni, de megpróbált nem gondolni rá. José rajongása, figyelmessége úgy hűsítette hevületét, mint lázas beteget a borogatás.
Don José ideális társa lesz -, győzködte magát és kívánta is, hogy így legyen. Bár kicsit túlságosan is tartózkodóan viselkedett vele szemben. Inez szerette volna, ha férfiként közeledik hozzá. Hiszen felnőtt nő volt, ébredező vágyakkal, hiába igyekeztek az apácák elnyomni feltörő ösztöneit. Az izgató élmények hatására felébredt benne az asszonyiság.
Sejtette, hogy José az iránta való tiszteletből bánik ilyen óvatosan vele, és becsülte érte. De nem tudta, hogyan hívja föl rá a figyelmét, nincs cukorból, sőt nagyon is hús-vér! Gyengéd szavak mellett gyengéd ölelésre is vágyott.
Egy alkalommal, a borostyánnal sűrűn bevont árkádok tövében üldögéltek a kertben – végre kettesben, ritka pillanat volt! -, egy kupola-szerű rózsalugas alatt, rejtve a kíváncsi szemek elől. José most bátrabbnak mutatkozott. Megszorította Inez kezét, és a szívére vonta.
- Érzed madonna, hogy milyen szaporán ver a szívem, hogy hullámzik a vérem, ha mellettem vagy?
Inez mosolyogva bólintott. Várta a folytatást.
- Nem tudom, hogyan fogom kibírni azt a hosszú időt, mire feleségül vehetlek! És még meg sem csókoltalak!
- Ezen segíthetünk, don José. - évődött Inez.
- Hogyan? Nem haragudnál, ha megcsókolnálak?
- Talán nem.
- Eszembe sem jutott! Attól féltem, hogy tolakodásnak vennéd. Az apácáknál beszéltek neked a férfiakról, kedvesem?
- Keveset – ismerte be a lány – De azt tudom, hogyan történik a dolog, mármint a házasság, ha arra gondolsz! Sokat olvastam szép szerelmes verseket is. Bár mindig megróttak érte, ha meglátták. A faluból följártak asszonyok az élelemmel, őket kértem meg néha erre-arra. Aztán, ha vásárosok jöttek, mindig vásároltam tőlük verseskönyveket.
José derűsen tekintett rá.
- Ó, donna Inez, sokkal könnyebb most a szívemnek! Kicsit féltem, hogy a tudatlanság majd közénk áll. Bevallom, fogalmam sincs, hogy a szüzekkel miként kell bánni.
Inez teljes szívből kacagott.
- Akár a többi nővel, én úgy gondolom. Ennyire gyáva lennél, uram?
- Ha férfi lennél, megölnélek ezért a szóért! – ugrott fel José. - Nem, nem vagyok gyáva. Csak semmivel sem akarlak megbántani, vagy megriasztani, madonna.
- Nem fogok megriadni – ígérte Inez -, el sem szaladok, ha megcsókolsz.
José némán magához vonta, és beleremegett, mikor a lány telt keblei a mellkasához nyomódtak. Könnyű ingén, és rövid bársonyzekéjén keresztül tisztán érezte az igéző halmokat. Száraz és forró volt az ajka, mikor a lány puha, selymes ajkaival találkozott.
Először csak egy pillanatra fonódtak egybe, tétován, puhatolózva, mintha még visszakozni lehetne. De hogy nem tapasztalt ellenállást, a férfi felbátorodott. Kis idő múlva már önfeledt csókolózásba merültek.
Inez boldog volt, hogy megtörtént végre az első csók, és milyen kellemes! José is elégedett volt, a dolgok szépen haladnak a maguk útján. A lány odaadása kellemes meglepetésként érte, és érezte, hogy lénye még további meglepetéseket is tartogat.
Ó, milyen végtelen hosszú lesz a várakozás!
Maga sem értette, hogy miért hozta szóba Rusztánt, de belébújt a kisördög. Eltolta magától a lányt, és faggatni kezdte.
- Nos, hogy tetszett neked az én mór barátom, donna Inez? A lányokat mindig lenyűgözi a megjelenésével.
Inez idegesen felkapta a fejét. Talán José megsejtett valamit? Vagy észrevette volna, miként néztek egymásra? Isten ments! Élénken tiltakozni kezdett. Talán túlságosan is.
- Csöppet sem tetszik nekem! Túl robosztus, túlontúl sötét. Talán erőszakos és kegyetlen.
- Én másképp hallottam az asszonyoktól. Azt mondják, épp ellenkezőleg! Nagyon is érti a módját, hogyan okozzon örömet a fehérnépnek. Maga mondta, hogy mi keresztények álszentek vagyunk, és faragatlanok az ágybéli tudást illetően. - Megőrült, hogy ilyeneket beszél? – borzadt el magától. Egy ártatlan leánnyal nem illik ilyesmikről beszélni. Mit akar elérni vele, miért provokálja? Meg is kapta mindjárt a büntetést, mert Inez haragos lett, és távozni készült.
- Talán az efféle dolgokról a cimboráiddal társalogj, én nem tudok hozzászólni a kérdéshez! Nem tartóztatlak, don José. Megyek és lepihenek.
Mikor kipenderült a lugasból, szoknyája úgy susogott, mint az őszi lomb. Még hogy Bajazid herceg gyengéd a nőkkel! – dohogott magában, mikor magára csukta lányszobája selyemkárpittal bevont ajtaját. A legutolsó dolog, amit a mórról elképzelt volna, hogy gyengéd, vagy kedves. Ó, nem! Inkább félelmetes hódító, de nem a megalkuvó fajtából, hanem olyan, aki leigázza, térdre kényszeríti az ellenfelét.
Sziesztaidő volt, és Inez úgy döntött, hogy ledől egy kicsit. Nem akarta beszólítani a komornát, magányra vágyott. Egyedül kezdett vetkőzni. Leoldotta a keményített, fehér körgallért, lassan gombolgatta az apró gombokat a ruha hátán, sokáig bajlódva, míg ujjai elérték a legutolsót is. Mégis csak elkelt volna a segítség!
Mikor megszabadult a merevített alsószoknyától is, kezdte jobban érezni magát. Végigheveredett a hűs lepedőn, és magára húzta a könnyű, selyemszövésű takarót. Amint a csiklandós anyag a testéhez ért, megkönnyebbülve nyújtózott el az ágyon. Hm. De finom!
Hanem a megnyugtató, hűsítő érzés nem tartott sokáig. Hiába hunyta le a szemét, az álom elkerülte. Lezárt szempillái alatt szemgolyói vadul forogtak, ahogy csapongó gondolatai vissza-visszatértek Rusztán Bajazidhoz. A mór arca egyre közeledett hozzá, szinte érezte forró leheletét.
Odakint forróság tombolt, a szobában sem volt menekvés ellene. Inez bőre felhevült, lerúgta magáról a takarót hánykolódás közben. Ó, Rusztán! Az Ördög maga! Keze, mint a kígyó, lesiklott a lábai közé, mint amikor a zárdában férfiakról álmodozott. A parázna gondolatot mindig meggyónta, de a tettet sohasem! Nem volt mersze, pedig egy elhallgatott bűntől az egész gyónás érvénytelen. Jól tudta ezt, mégsem vallotta be. Viszont újra, és újra elkövette.
Most is… Ujjai megérintették testének legérzékenyebb pontját, lassan simogatva egészen addig, míg elérte az édes beteljesülést.

Bajazid herceg ebben a percben éppen rágondolt. Befészkelte magát a gondolatai közé, beköltözött a tudatába. Még nem fordult elő vele, hogy így vágyakozzon egy nő után. Valójában soha nem is vágyakozott, mert megkapott, akit csak akart. Tudatában volt vonzerejének, de ha az hatástalannak bizonyult volna, a gazdagsága mindenkit elkápráztatott.
Bosszantotta, hogy egy szüzecske ilyen hatással van rá, és még jobban bosszantotta, hogy nem tudta kiverni a fejéből. Elvből nem kezdett ki ártatlan leányzókkal, inkább az érett asszonyokat szerette. Nem tartott háremet, egyetlen ágyasa volt, egy odaadó, melegszívű rabszolgalány, kihez őszintén ragaszkodott.
Mi tévő legyen? Más esetben elég volt ágyába csalogatnia gerjedelme tárgyát, és a tűz máris kihúnyt, amint sikerült megkapnia. A harc éltette. Becserkészni a vadat… De most mit sem ért a jól bevált fogásokkal! Donna Inez a barátja kiszemelt jövendőbelije volt, ráadásul szemmel láthatólag irtózott tőle. Az még nem lett volna baj, még megfordíthatná a szívét, ha szabad volna!
Sóváran várt az alkalomra, hogy viszontlássa, és próbára tegye újra. Szerencsére, az alkalom nem váratott sokáig magára. Rusztán Bajazid minden módon szerette fitogtatni ügyességét, és a pünkösdi lovasverseny mindkét dologra jó lehetőségnek mutatkozott.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: downy
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 111
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 145
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1873 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz