Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fellegek

, 213 olvasás, Georadno , 0 hozzászólás

Gondolat

A felhők, földnek finom nyakékei
könnyeinkből gyúrt ős-szépségei,
igazgyöngyében gyűlik a fájdalom,
fodrában a szépség csalóka álom.
A tonnányi semmi vaskos képzete,
a napszél fürdőjében szennyezett
fellegek, földnek árnyékos végzete.
Néha szerelmes cseppjeit szórja,
s ékkövei hullva fényes arcunkra,
lesz a könnyeinknek édes álarca.
Az öreg hölgy felhő fodros ruháját,
szép szerelmes napjának mutatja,
de a frigy bánatára, elhalasztva.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Georadno
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.9751 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz