nem érzek késztetést, hogy felpofozzalak
pedig már régen meg kellett volna tennem
várom hogy tedd magad
a ráébredés tenyere érdes és kemény
e szűken ostromolt helyen
ahol dobban a szó belül
segíthet
mégha oly reménytelen
amivé lettél
s ha nem teszed úgy is jó
hisz már közönyben élsz évek óta
mit számít neked
ha nem tudsz leszokni róla
csak te maradsz magadnak
esztelen