Mint kis harmat csepp illant el,
Nem hagyva hátra kételyt se.
Minden változva újra éledt,
Vége lett már a keresésnek.
Nálad van kezdetem, végem,
Veled minden amiért élek,
Neked adom minden képem,
Te akinek nem véletlen léte.
Minden akkor lesz amikkor kell!
Romba dőlt remény-hegy tetején,
Varázs fészke várja aki merész.
Nem hivalkodik de Te odaérsz.
Megérinti lelkem finom lelked,
Hirtelen nem hiszed lehet.
De tudod a boldogság tied,
Érzed a kavargó létezésben,
Ez itt a Szeretet!