Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leszek

, 947 olvasás, Fehér Csaba , 32 hozzászólás

Gondolat

leszek én, s te leszel, néma kőszobor
ebbe a táncba a végzetünk sodor
akkor is múlik a pille-varázs
hamvad a nyárban a régi parázs

veszek én, aranyért drága perceket
zárd el a várba a szőke herceget
akkor is látom a láng-szemedet
számolom estig a láncszemeket

felemelt fejemet már lehajthatom
jajvörös árnyadat el sosem hagyom
körmeid vésd ide, vájd tenyerem
nyugtodat nem hagyom, nem tehetem

szigorú szavakat rejt az életed
ne ítélj, feladom, végignézheted
hogy viszi kedvem a fecskemadár
végtelen útjáról vissza se száll

csend ül a tereken, erre jár a nyár
elveszik minden, de itt maradsz te már
nem számít szikla, se börtön, se lánc
egymásra nézünk és indul a tánc

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0247 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz