Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékek télire

, 563 olvasás, talina , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Egy szekrény!
Felgumipókoznám az autó tetejére.
Vinném magammal mindenhová.
Csak akkor nyitnám ki,
ha egy felemelő pillanatban lubickolnék.

Eltenném télire a napsütést, a tengervizet,
a föveny érintését a talpam alatt,
a nevetést és kacagást,
de még a hűsítőkrém érintését is a leégett bőrömön.

Télen ledobnám a bakancsot a szekrény előtt.
Az ajtógombra akasztanám a télikabátomat.
Beülnék a már odakészített székre,
behunynám a szemem és örömfürdőznék.

Az begyógyítana minden
fényszűkében született
mogorva, szürke sebet.

Télen mindenki magányos,
még ha nincs is egyedül.
Beülhetnél a szekrényembe
Te is…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: talina
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 208
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 242
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3025 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz