Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A költészet maga

, 169 olvasás, z_sof , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Költeni nem nagydolog,
Egy-két verset írni,
De érzést belevinni,
Na, erre gondolok!

Mikor nem csak leírod,
Hogy jaj, ő elhagyott
Hanem hogy rab vagyok
Egyedül, magam vagyok.

Lelked köntösét
Kiteríted a lapra
Bárki olvashatja
A létezést.

Mikor sírva borulsz
Egy szakadt fecni fölé
Mi belőled ki ölné
Talán a gonoszt.

Leírod, mert fáj
Mert éget, megkacagtat
Érzést adsz a hangnak
Ez neki is jár.

Mikor már tudod,
Hogy nem is te írod
S kezed megingott
Egy pillanat és unod.

Nem az a költészet
Ha rímelnek a sorok
Hanem ha a romok
Benned felépülnek.

Ha várat tudsz építeni
Abból a bizonyosból
Ha a rosszat csomóstul
Meg tudod szépíteni.

Egy költő mindig jó
Bármilyenek a versek
Amivel kecsegtet
Akár egy hintaló.

Mikor felülsz, csábít
A pörgés, s csillogás
De ez csak ámítás
Mely később fellázít.

Majd leszállsz róla,
S imbolyogsz nagyon
Akár a vad vadon
S te, mint a róka.

Mint az a ravaszdi
Az a kis hamis
Akinek a dal is
Csak egy kis tavaszi

Tavaszi lárma,
Mi felveri a csendet
Akár egy vers a lelket
Csak úgy ne fájna!

Ó az a fájdalom
Mi csak fáj, s hagyom.
Hiába nem akarom,
Hisz csak erről szól dalom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: z_sof
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 329
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.1954 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz