Látom, egyedül vagy, és menekülsz.
Nem maradsz, nem harcolsz, csak várod őt.
Várod a benned fogant képzetet, ideát,
egy hőst, ki megold minden problémát.
Nem csak te várod őt, bár hiába,
Szupermen halott, hiába kiáltasz.
Individuális sopánkodók,
Paradox bárányok, ti szenvedők.
Abszurd nyáj ez, de még így is vezethetőek,
Láthatatlan alak előtt dőlnek.
S nézd, hol a megvilágosult vezér?
Már régen lecsapták az ő fejét.
Egy, ki megoldásra törekedett;
nem állt ki ő mellette senki sem.
Közösek voltak a gondok, és te őt vártad;
Nem segítettél, hagytad magára.
Konklúzió, mely talán vitát szít;
Szupermen halott, demokrácia nincs.