Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Munkahelyem…

, 405 olvasás, Antalpista , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Munkahelyem szentélyének büszke lángja,
művészlelkemet türelmetlenül várja.
Hív-suttogva csalogat,
vicsorgó fogával tépi húsomat.
Fekete füstté vált testem,
a lángok martaléka lettem.
Nem maradt belőlem semmi más,
üszkös hamu, múló emlékfoszlány.
Egy elfojtott keserű üvöltés,
felhőfoszlány a művészet egén.
Elkísér a sátán torz kacaja,
hív-csalogat az égi tébolyda.
Még hallom ahogy reszket a magányos fűz,
munkahelyem szentélyében újra táncol a tűz.
Napok szaladnak az idő szennyes sínén,
a helyzet változatlan a lét peremén…

Megjegyzés: 2012-05-27

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Antalpista
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 347
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2164 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz