Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Hamis csillogás

, 337 olvasás, katinka , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Hamis csillogás A világon bárhol is élünk manapság az életkép ugyanaz, lehet az New York vagy épp Budapest. A város gyönyörű fényekben úszik, minden ablakban aranyhaj angyalok, rózsaszínű ünnepi hangulat. A bevásárlóközpontok zsúfolásig megtelve az emberek izgatottan készülnek, várják a karácsonyt. Még a legszerényebbek is összekuporgatják filléreiket, hogy megőrizzék legalább a látszatát, hogy ajándékot osztanak a fa alatt. A szalmatetős betlehemek, kivilágítva állnak már, mindenütt felcsendül a"Csendes Éj" áhítatos dallama. Mindenki igyekszik kicsit jobbnak és szebbnek képzelni a világunkat, amiben kénytelenek vagyunk élni. De az metró aluljáróban az öregember összébb húzza magán a szakadt kabátot, és ő még szerencsés, hogy sikerült kikukáznia a napokban, hogy nem pulóverben kell vacognia. Amint kinyújtózik a dobozból összetákolt "háza" rongypárnáin" képzeletben messze - messze jár. Mennyi sok évet töltött a katedrán, amikor még a világ másképpen forgott, nem mint most most megkergülve, őrülten száguldva a vég felé. Félálomban nem tudja, már, hogy került ide, mikor hagyta el a felesége, és került ki az utcára, nem tudja merre él egyetlen fia, aki soha nem kereste. Mit vétett ő, aki csak jót akart, élni, csak emberi módon élni, nem mint a kóbor eb, akibe csak belerúgnak. Csak múlik az idő, nem számolja már, a napokat, éveket. Kibújik vackából, és koldul, fázik és éhezik. Egyik nap felismerte egy tanítványa, látta a szemén, de nem ment oda, talán mindketten szégyellték mit művelt a kegyetlen sors az öreggel. Nem is öreg igazán, hiszen még az ötvenet se töltötte be, ha jól emlékszik egyáltalán. Most, hogy közeledik az ünnep, az emberek többet adnak, határozattan, jobb, jönnek a kisbusszal meleg ételt osztanak. Sietni kell, hogy idejében sorba álljon, mert elfogy, ha nem érkezik időben. Aztán eljön a szép szenteste, de amint a hó befedi az utakat, és a fagy éles késként vág bele a hajlék nélkül élők húsába, az a szerencsés, aki már odafenn ünnepel. Sokszorosan igaz lehet Isten ő megtett értünk mindent, de nem tehetett többet. Az emberi gonoszságnál, nincs hatalmasabb. A pénz hatalma ural mindent, és nem tehetünk semmit, mert akiknek hatalmában lenne, nem érzik, a fagyott, nem érzik az éhséget. Kandallóval fűtött szobáikban hatalmas fenyőfák alatt ünnepelnek és száll a fahéj illata, sül a kalács. "Mennyből az angyal" egyszer eljön talán.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: katinka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 265
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 300
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2295 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz