Fáradt szemek az égboltot kémlelik,
ázott testek a félholtat kérlelik,
szemek hada az úton kesereg,
nemek harca a kapukon díszeleg,
Fekete méreggel tömi száját,
emlékezetbe önti ó l'amour-ját
tölteni próbálja átkozott lelkét,
földeli nótáját, s kárhozott tervét,
Kesergek-e a jelenen szüntelen?
elmerengek, s a fejem lüktet,
ó jelen miért vagy mindig kegyetlen,
ó engem miért hagysz itt écarté-ben.
Némán csinálom, mi tetszik,
Mélán kívánom, ki tetszik,
Aranyból szőtt gyapjúfonál,
Ganajból nőtt tabu-homály.