Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ó jelen

2012-05-26 15:00:00, 578 olvasás, dmaster, 2 hozzászólás


Fáradt szemek az égboltot kémlelik,
ázott testek a félholtat kérlelik,
szemek hada az úton kesereg,
nemek harca a kapukon díszeleg,

Fekete méreggel tömi száját,
emlékezetbe önti ó l'amour-ját
tölteni próbálja átkozott lelkét,
földeli nótáját, s kárhozott tervét,

Kesergek-e a jelenen szüntelen?
elmerengek, s a fejem lüktet,
ó jelen miért vagy mindig kegyetlen,
ó engem miért hagysz itt écarté-ben.

Némán csinálom, mi tetszik,
Mélán kívánom, ki tetszik,
Aranyból szőtt gyapjúfonál,
Ganajból nőtt tabu-homály.

Ezek vagyunk

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: dmaster
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 230
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1335 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz