Micsoda illetlen, kedvrongáló dolog így nyárelőn a halálról, temetésről írni, amikor üde zöld minden, a madarak költésre készülnek, virágok tarkítják a kerteket, tereket! Vidám gyerekzsivaj ömlik-patakzik a parkokon át a játszóterekre!
"… menjen ki az olvasó egy szép, júniusi délelőtt a mi szép, tiszta, virágos és világos kerepesi temetőnkbe sétálni – majd meglátja, nemcsak el nem szomorodik, de felfrissülve és felüdülve tér vissza abba a kriptába, amit nagyvárosnak nevezünk,…" - lehet, hogy igaza van Karinthy Frigyesnek, aki 1938-ban fogalmazott így. Más szempontból ugyan, de egyre gyakrabban foglalkoztat az elmúlás, a temetés kérdése, minél többször kényszerít a sors arra, hogy ismerőst, barátot, rokont kísérjek utolsó útjára. És valahol itt akad el mindig valami, az "utolsó útnál". Mostanában túl sokszor torpant meg a utolsó út előtt az elhalt hamvait tartalmazó urna - már hogy ne kellene szólni róla!
A divat – mert ne tagadjuk, a temetkezési szokásokat is át- meg átformálja a divat, a trendiség – új magatartási formákat hozott a gyászszertartásokba. Jelen van már a magyar temetkezési kultúrában is az amerikai módi, hiszen sok esetben neves művészek gyászszertartását a média közzé teszi. Bulvárműsorok, a művészvilág történésein csemegéző lapok segítségével ezekből a szokásokból bizonyos szertartás-elemeket felfedezhetünk már az itthoni halott-búcsúztatatók alkalmával. A halottégetéses-urnás temetés már nem újdonság a magyar társadalomban sem. A vízsugár segítségével szétszórt halotti porok búcsúztató szertartása még kevéssé elterjedt szokás. Ugyancsak nem régi az a módi, hogy sok urna, benne az elhunyt porával bizony nem kerül sírkertbe, hanem hazaviszik, polcra, könyvszekrénybe helyezik azt. Részben az említett új szokás miatt, de nyilvánvalóan a családok súlyos eladósodása, a növekvő munkanélküliség, az elszegényedés is kényszerítheti a rokonságot arra, hogy a hozzátartozó végső útja ideiglenesen vagy véglegesen a stelázsi marad. Várva talán a jobb időkre, amikor esetlegesen a következő eltávozottal együtt a temető csendes parcellájába kerülhet. A végtisztesség megadásának hiánya, a közös búcsú, vagy az együtt-sírás, imádkozás nélkülözése gyógyulatlan sebeket hagyhat a hátramaradókban. Mert nem véletlenül alakultak ki a magyar hagyományban a temetési szertartások, amelyek során sirató asszonyok, virrasztók segítették a hozzátartozókat a halott elengedésében. A siratás egyben a halál utáni út zavartalanságát, és az élők nyugalmát volt hivatott szolgálni. A tradícióból mára a rokonság, az ismerősök körének részvétnyilvánítása maradt – ez sem kevés. Mégis manapság sok temetésen a közvetlen részvétnyilvánítástól való tartózkodást kérik a családtagok a jelenlévőktől.
A hamvak szórását illetően elég sokszínű a kép: vannak családok, akik a Duna méltóságteljes folyamára, vagy a Balaton vizére bízzák szerettük hamvainak útját, akár vallásos szertartás keretében, vagy csak szűk családi körben szórják a vízbe azokat. Egy érdekes, de teljesen világos és érthető végakarat, amelyet a család és a művészvilág tiszteltben tartott Kemény Henriké, a magyar bábművészet kiválóságáé, akinek hamvait kívánsága szerint a budapesti Népligetben szórták szét az év elején. A Kossuth-díjas bábművész már évekkel korábban rendelkezett arról, hogy halála után a Ligetben szórják szét porait, hiszen ott született, ott élte élete nagy részét, művészete is ehhez a helyhez kötődik.
Akármi is motiválja a hozzátartozókat a szertartás módjának kiválasztásában, nem haszontalan, ha megismerjük a temetkezés során felmerülő költségeket. Nézzünk csak körül, mennyibe kerül ma a végtisztesség megadása, a kegyeleti szolgáltatás a feltétlenül szükséges tárgyi szükségletekkel együtt? Több helyről történt adatgyűjtésem eredménye: urnás temetés a hamvak szétszórásával sírkertben átlagosan 115 ezer forint, urnaelhelyezéssel 130 ezer forint, a koporsós temetés pedig 145 ezer forintnál kezdődik. Egy középszintű, szolid temetés 300-350 ezer forint között van, míg a több szolgáltatást igénybe vevő búcsúztató ceremónia a félmillió forintot is elérheti. Mint láthatjuk, a végső út sem könnyű vágta. Sok idős ember készül, gyűjtöget, rakja a forintokat, hogy ne a gyerekeit terhelje majd a temetési költség. Sírhelyeiket előre kijelölik, megváltják, sok esetben el is készíttetik a síremléket. A legszegényebb embereket azonban a helyi önkormányzatok támogatják temetési segéllyel, vagy köztemetés címén az ügyintézést és a teljes költséget az adott település vállalja át.
|
Online látogatók:
Látogató: 171
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29 
Összes: 200
