Gyere velem, vár a végtelen,
fogd meg kezem a peronon,
s szökjünk el hirtelen,
élet kell, itt minden monoton.
Előttünk végtelen sínpár,
a közös jövőnk felé vezet
beállt a vonatunk, ránk vár
erre együtt vettünk jegyet.
Te fogod kezem a hosszú úton,
s én ígérem el nem eresztem
nem rágódunk többet a múlton,
a jövőt veled tervezem.
A síp megszólal, indulunk
hátra hagyva vagonokat,
tájat nézve egymáshoz bújunk
hisz ez a szerelem vonat.