Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Este

, 246 olvasás, oregsam , 2 hozzászólás

Elmélkedés

… földre hajlik a sötét
szemérmes combjai közt
büszkén lengeti
meredező árnyékát
az egyetlen utcai lámpa…

… jázmin illatú szellő
aszfalt porára kopogó
esőcseppeket ejteget
kátyúkba gyűjt
szomjazó csobbanást…

… menedékem a szék
lábai padlóba rekedtek
festett mozdulatlan
képet formál
ablakomon a külvilág…

… az ismerős fák
beleégnek a szemközti
ház falába mozdulatlan
ágaikat belepi a
málladozó vakolat…

… megdőlt kerítésbe
kapaszkodik egy részeg
bambán vigyorog
a láncát szaggató
üvöltő kuvaszra…

… minden éjjel egyforma
földre hajlik és
kéreget a sötét
mintha semmije sem volna…

… fázom takarj be
ringass hogy ne féljek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: oregsam
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 351
Regisztrált: 2
Kereső robot: 40
Összes: 393
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2558 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz