Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Pista bácsi, a drámaíró

, 1023 olvasás, secondEduard , 33 hozzászólás

Abszurd

- durva groteszk humoreszk-

(Felhívom az arra érzékeny lelkületű olvasók figyelmét, hogy az itt leírt szöveg obszcén, vulgáris, pejoratív kifejezéseket és kibaszott durva káromkodásokat tartalmaz, s ezek az érintetteknél erős felháborodást, netán méla undort is kiválthatnak.)

Lassan már nyolc éve, egy őszi nap délutánján történt. Aznap, amikor az eső a sártól és a tócsáktól járhatatlanná változtatta az utcánkat, és a levegőben erős trágyaszag terjengett, átjött hozzánk az új szomszédunk, Pista bácsi, mert hallotta, hogy én szoktam írni. "Hogy mi van?" - mondom.
Hát ő úgy tudja, hogy én a neten egy művészeti oldalra írok verseket, meg ilyesmit. "Igen, Pista bácsi. Két hete kezdtem el írni. És mit szeretne ezzel? " - kérdeztem tőle. Hát erre azt mondja, hogy ő olvasta valamelyik drámámat, és nagyon tetszett neki, ő is írt egy ilyet. Örömmel konstatáltam, hogy a sáros és trágyás gumicsizmájával végigtrappolt a sárga-világoskék mintás szőnyegünkön, és a trágyalétől csöpögő kertészruhájában ledobta magát a dohányzóasztalra. Szóltam neki, hogy azért, mert alacsony, ez még asztal. Rám bámult, hogy ő nem alacsony, mert százhetven centi, de ha csak százhatvan lenne is, tudná, hogy ez egy asztal. Majd a két csizmáját összeütve rászórt vagy három kiló disznószart a sárga szőnyegünkre, és megint elmondta, hogy írt egy drámát, ami a netre való, merthogy én is írtam a múltkor.
- Jaj, Pista bácsi, hagyjon már az internettel, az csak egy próbálkozás volt, és különben sem dráma - mondtam neki.
- Hát, bassza meg a postások kutyája - tekert egyet kackiás bajuszán -, nekem azé’ tetszett, mer’ olyan jól oda van mondva, a kurva anyjába!
Szélesen vigyorgott, épp azt nem mondta, hogy "csuhajja", láttam rajta, ha énekelnék, még táncra is perdülne. Legszívesebben a "búzába bújt a disznó, csak a füle látszik" kezdetű népdalt énekeltem volna, mivel az erős disznótrágya szagtól már kezdett könnyezni a szemem. Ha e szép nótától Pista bácsi elkezdte volna ropni a szőnyegen, még talán sírni is tudtam volna. Kár volt erre gondolnom, mert az öreg, mintha csak belém látott volna, elkezdte járni a dunántúli ugróst, a sudár jegenyefát rikoltozva hozzá. Kissé levert a víz, mikor láttam, hogy a csizmája talpán már egy gramm szar sem maradt, amikor csöngettek. A postás Irénke állt a kapuban, esőköpenyben és gumicsizmában. Mielőtt a szemerkélő esőben a kapuig mentem volna hozzá, Irénke már tolta is be a biciklijét, meg a pofáját, az előbbit a ház falához támasztotta, és felszaladt a lépcsőn a teraszra.
- Jó napot, Józsikám! Ajánlott leveleket hoztam, meg egy tértivevényest is - köszöntött nagy mosolyogva-, na, de menjünk már be, ne itt az esőben ácsorogjunk.
Azzal már bent is volt a nappaliban félcentis sártengert hagyva maga után az előszobában. Leült az ebédlőasztalhoz, és a táskájából előkotort vagy négy borítékot. Közben, nemhogy a postás Irénke, de még egy süket is hallhatta, hogy a szobában Pista bácsi már a második versszakot üvölti: "kiskút, kerekes kút van az udvarunkban."
- Ej, de jó nótát hallgat, Józsikám! - mondta Irénke -, tán a tévében megy?
Majd minden előzetes bejelentés nélkül, az összes levelet és a postástáskát is maga mögött hagyva, berontott a szobába. No persze, továbbra is a vastagon sáros csizmájában. Azt hittem, rettentően csodálkozik majd, hogy az öreg szomszéd magából kikelve csapkodja a térdét a szoba közepén, de Irénke könnyedén mellé penderült, bekapcsolódott a már másodszorra énekelt első versszakba, és Pista bácsival együtt énekelte, hogy "sudár jegenyefa földre hajlik az ága, ennek a szép barna lánynak én leszek a párja". Az öreg meg csak átfogta hirtelen a nő derekát, és elkezdtek csárdásozni. A döbbenettől azt se tudtam, mit tegyek, amikor bajszos szomszédom nagy hangosan, mintegy kiszólt a rögtönzött előadásból:
- Ejnye má’ no, bassza meg a kurva anyját a kutyafasza, pálinkát ide, de gyorsan!
Miután láttam, hogy a padlószőnyeget biztosan ki kell majd cserélni, így jobbnak láttam nem bonyolítani a helyzetet: arra gondoltam, ezek addig perdülnek-fordulnak itt, míg majd bemennek a másik szobába is, ahol az eredeti perzsa szőnyeg van. Előkaptam hát gyorsan a bárszekrényből a kecskeméti fütyülős barackot, mellé két poharat, meg ásványvizet is, és letettem az asztalra. Irénke abbahagyta a táncot és az asztalhoz ült. Pista bácsi óriási hangerővel és elviselhetetlenül hamisan még elordította, hogy "fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni", majd levetette magát Irénke mellé a másik fotelbe.
- No, hogy a postások kutyája verje a pálinkába, hát igyunk egyet erre a szépasszonyra - mondta, majd a postásnőre kacsintott.
Jókedvű szomszédom a stampedlisek helyett a vizespoharakat töltötte meg félig pálinkával, ám mielőtt Irénke reagálhatott volna arra, hogy az ő kutyája mit és mibe verjen bele, az öreg intésére egy hajtásra lehúzták a kétszer másfél deci itókát. Én meg csak álltam még mindig meglepődve, és gondolkodtam, mit tegyek? Valahogy most már véget kellene vetni ennek a kicsit sem várt, de nagyon hirtelen jött dáridózásnak, ezért megkérdeztem:
- Mondja, Pista bácsi! A drámája is teli van káromkodásokkal?
- Má’ hogy a jó kurva életbe ne lenne, bassza meg a postás kutyája -, nézett előbb rám, majd a kissé elhűlt Irénkére -, hát ez benne a lényeg. A paraszti életet írtam le, meg van benne egy kocsmadal is, hogy aszongya… hát a tökömbe a postás kutyájával, a faszomba, nem jut eszembe, baszd meg, de le van írva - nézett rám nagy lelkesen.
- Pista bácsi, megkérhetem, hogy ne káromkodjon ennyire? - szóltam kissé ingerülten -, épp elég, hogy leszórta a szoba közepére a trágyát, és akkor még csak finoman céloztam a lényegre.
- Hát ez az, baszd meg! - kiáltott fel szinte kurjongatva -, az a címe, hogy "A trágya".
A postás Irénke, így közel a két decihez, nemhogy csodálkozott volna, vagy kérdéseket tett volna fel, esetleg felállt volna, hogy neki dolga van, mivel ő a postás, hanem rettentően mosolygott, és széles vigyorral az arcán megszólalt:
- Nagyon érdekelne engem is ez a dráma. Annak idején dráma tagozatos gimnáziumba jártam. Esetleg játszhatnék benne én is, hogy az én kutyámnak a… mije is… a töke…
- Há’, drága Irénke, má’ hogyne játszhatna. Maga lesz benne a tehén - mondta az öreg komoly képet vágva.
- A tehén? Nem mondom, hogy kissé molett alkatom, no, meg valljuk be, a kissé lógó tőgyeim nem tennének alkalmassá a szerep eljátszására, de hát olyan szerepe, nincs, drága Pista bácsi, amiben beszélhetnék is? - kérdezte kissé csalódottan a postáshölgy.
- A főbb szerepeket a családomnak osztottam ki - mondta Pista bácsi egy újabb bő adagot öntve a poharakba -, meg a Józsikámnak is szántam egyet. De tehén még lehet, drága Irénke, mert ez egy beszélő tehén, aki Angliába megy. Józsikám, híjja mán át izibe az asszonyt, meg a gyerekeket, azt előadjuk rögvest. Tíz perc az egész!
Abban reménykedtem, hogy maga a dráma lesz tíz perces, és nem a család átvonulása. Felhívtam a számot, az öreg felesége vette fel a telefont, én meg elmondtam neki, ki vagyok, és hogy miről van szó. "Mingyá gyüvünk" - mondta és letette a kagylót. Vártam volna még egy "bassza meg a kutyát is", de leginkább azt vártam, mikor lesz vége ennek a kis tréfás kalandnak? Pista bácsi, akármilyen jól tartotta magát, kinézett vagy nyolcvan évesnek, így egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy durván elküldjem, vagy bárhogyan is megsértsem. A postás Irénkét finoman elhajthattam volna valahová, de teljesen mindegy volt, hogy a lakásban csak disznószar van szétszórva, vagy van hozzá egy kiló cuppanós agyagföld is, meg ha már nem mertem rászólni az öregre a hangos kurjongatás miatt, akkor a postás gyenge sikongatása, mint laza háttérzaj, igazán elviselhető volt. Éppen a "se nem róka, se nem nyúl" kezdetű komámasszonyos nótát énekelték a szobában, amikor megjelent Pista bácsi családja. Az idős, de látszólag nagyon fürge, sovány felesége és a két harminc év körüli gyereke. Meg sem lepődtem, hogy mind a hárman gumicsizmában, egyenesen a trágyázott szántóföldről jöttek, az meg már csak a bónusz volt, hogy az öreg fia a kezében lévő disznószaros nagylapátot csak úgy finoman rálibbentette az ebédlőasztalra. Amikor a lapátról már mind a másfél kiló sertésürülék sikeresen ráhuppant a feleségem kedvenc asztalterítőjére, a fiú bemutatta a családot.
- Jó napot, én Pista bácsi fia vagyok, Roli. Édesanyánk, Juliska, és a nővérem, Emmike. Azé' gyüttünk, mer' hívott, hogy édesapánk itten van maguknál - mondta jókedvűen.
Sorban bemutatkoztunk, majd miután Juliska néni elmondta, mennyire jól elő tudják adni a férje drámáját, beljebb invitáltam őket. Az idős asszony előrement, benézett a vendégszobába, ahol Pista bácsi és Irénke épp a rókás-nyulas zöldleveles bokorból való kiugrást imitálták, majd továbblépve benézett a hálószobába és elkiáltotta magát:
- Hű, a postás kutyája baszódjon meg, de gyönyörű ez a szoba!
S azzal már bent is termett, s meg sem állt a perzsa szőnyeg közepéig. A két harmincéves gyerek utána viharzott, hogy ők is kellő mennyiségű trágyát hagyhassanak a vadonatúj, méregdrága szőnyegen. Ekkor gondoltam arra, hogy mielőtt a feleségem hazajön, két dolgot tehetek. Áthozatok még a kissé koravén gyerekekkel vagy három disznót is a konyhába, hogy ajándékba kaptuk, vagy kimegyek és felgyújtom a házat. Az utóbbit fontolgattam, amikor Juliska néni belém karolt, és "na, ezt a szép szőnyeget is láttuk" felkiáltással átvonszolt a másik szobába. Pista bácsi egy nagy halom, összegyűrt kockás papírt válogatott, Irénke pedig a bárszekrényből elővett kispoharakat rakosgatta az asztalon.
- Amondó vagyok, hogy igyunk egy kis pálinkát, mielőtt megmutatom a drámát - mondta az öreg.
Miután ittak, és már mindenki csendben ült, Pista bácsi belekezdett a rendezésbe.
- Ezt a drámát, bassza meg a postás kutyája, úgy írtam meg, hogy az egész családom, a lófasz keringjen körülöttük, el tudja játszani.
- Pista bácsi, ha nem hagyja abba ezt az ordenáré káromkodást, a kurva életbe már, tényleg, akkor én itt hagyom, azt nagy szarban lesz! - kiáltottam rá mérgesen.
- Jól van, jól van, tényleg elég nagy szarban ülünk itt, ahogy elnézem, de nem kell izgulni, nem lófaszozok többet - mondta békítően.
Kissé átrendezgette a lapokat, mindenkinek kiosztott vagy hármat-négyet, aztán megszólalt.
- Na, baszd meg. A drámám a helyi kisboltban kezdődik. Hat szereplője van, a feleségem, a fiam, a lányom, és én, hogy basszon meg engem is a kutya! Meg arra gondoltam, te is játszol benne, így vagyunk öten. Na, és a tehén. Megvan a szöveg is szerepekre bontva. Most mindjárt elő is adhatjuk, és akkor látod, hogy jó-e? - mosolygott rám, mint aki valami nagy dolgot jelentett be.
- Hát, Pista bácsi, hogy bassza meg magát a kutya meg a ló! Mi a fasznak káromkodik egyfolytában? Megbeszéltük, hogy ez elmarad. Ha nem ordenáréskodik tovább, akkor benne vagyok a színjátszásban - mondtam neki kissé idegesen.
Némileg zavart a káromkodása, meg az iszonyatos bűz is, ami körbevett. Bár kezdtem már hozzászokni.
- Na, ez a beszéd, szép öcsém! - válaszolt kissé megkésve -, Hidd el, nagyon könnyű ezt előadni. Olvasópróbát tartunk. Ne nézz rám így! Azé', mer' egyfolytában kutyafaszozok, még értek én az íráshoz.
- Ismertetem a szereposztást - kezdett bele a magyarázásba -, Juliska lesz Juliskám, a bolti eladó, a fiam, Roli a bolti redőny, amit lehúznak. Emmike, te leszel a vevő, én magam meg Pista bácsi leszek, a szarkeverő. Na, persze a drámában nem így hívják, hanem úgy, hogy konfliktus. Te leszel, Józsikám, második Edvárd, angol király. Irénke, drága, maga lesz Strihén, a tehén.
- Hát, ha szétnézek a lakásban, akkor a szarkeverés és a konfliktus teljes szinonimákká váltak - mondtam belenyugvó bölcsességgel, majd a papíromra néztem. Ott volt második Edvárd szövege, meg a többieké is, nem okozott különösebb nehézséget felolvasni.
- A trágya! - kiáltotta el magát Pista bácsi -, dráma egy részben.
- Emmike lép be - mondta Emmike.
- Nem kell azt mondani, hogy lép be, meg hogy mit csinál, hogy a postás kutyája szakadjon le, csak azt mondjátok a szöveg elé mindig, hogy ki szól, és csináljátok, azt, ami le van írva - magyarázta Pista bácsi.
Emmike ekkor felállt, kiment, de akárhogy is trappolt, több szar már nem jött le a csizmájáról. Az ajtóból visszafordult, majd odajött az asztalhoz és elkezdte.
- EMMIKE: Adjon az Isten bort, búzát, békességet, szeressétek a fehér képet!
- A fehérnépet, te hülye! – szólt az öreg.
- EMMIKE: A fehérnépet, te hülye!
- ROLI: Adjon neked a jó édesanyád, amikor kettőt lát belőled! Én inkább lehúzódok.
- JULISKA: Bolti redőny, húzódj fel!
- ROLI: Húzódj fel te az első villanyoszlopra! Amott egy hosszú zsinór tündöklik, hogy a postás kutyájának a töke lágyuljon meg!
- JULISKA: Ím itt e bolti redőny, ezt most felhúzom - mondta Juliska, s azzal lerántotta az egész szobafüggönyt, úgy mindenestül. A hirtelen mozdulattal sikerült a karnist is tőből kitépnie. Kissé elméretezhette a "bolti redőnyfelhúzást", mert függönyöstől, karnisostól a szőnyegen landolt. Pontosabban szólva a körülbelül jó tíz kilónyi disznó trágyában fetrengett a szoba közepén. Mielőtt bármit is szólhattam volna, Pista bácsi ugrott fel egy üveg szilvapálinkával a kezében, és a feleségéhez lépett.
- PISTA BÁCSI: No, te kedves pénztáros, korán kinyitottál, megöntözlek rózsavízzel, el ne hervadozzál! - rikkantotta az öreg, majd az egész üveg szatmári szilvapálinkámat ráöntötte a helyenként disznószaros, de azért néhol még fehér függönyre. Közben csuklott vagy kettőt, meg böfögött is hozzá, s aztán kihajította az előszobába az üres üveget úgy, hogy az ripityára tört. Ő meg leült az asztalhoz, mint aki jól végezte dolgát.
- Te jössz, tehén! - szólt oda Irénkének.
- STRIHÉN, A TEHÉN: Vége van már a zenének, haza mennek a legények, én vagyok a tehén dáma, jaj, de jó volt ez a dráma.
- Az az utolsó oldal, hogy basszon meg a saját kutyád - szólt oda neki ingerülten Pista bácsi -, az első oldalon tartunk, be van számozva! Ehhez nem kell érettségi, te világ esze.
- Bocsánat!. Ja, megvan. STRIHÉN, A TEHÉN: Utcára nyílik a tehenek ajtaja, ó merre az én hazám, merre van India?
- EMMIKE: Drága tehénlányom, te strihén, megetetlek szénával az idén, mint a tehénsrácokat, le is veszem a bolt polcáról e finomságokat - mondta Emmike.
Majd rohamléptekben kiszaladt a konyhába, behozta a hűtőből a nagy tál francia salátát és egy laza mozdulattal szétszórta a levegőben.
Itt kezdtem úgy érezni, hogy kicsit sok nekem ez a dráma, de mielőtt bármit tehettem volna, Juliska néni szólalt meg:
- JULISKA: Vonuljunk ím át e kis boltból a nagy angol király palotájába!
Ezzel magára tekerve a függöny egy részét, kivonult a nappaliba, a többiek meg utána. Követtem őket, s ekkor láttam a papíromon, hogy én következem.
- MÁSODIK EDVÁRD: Léptetek a fakó lovamon, mit akarsz tőlem, te indiai tehén, te barom? Tönkretetted kastélyom márványait, kiismertem tehén ármányaid.
- PISTA BÁCSI: Tönkretetted kastélyom márványait? - üvöltött egy nagyot az öreg.
Ezt követően a konyhaszekrényből előszedte és a földhöz vágta az összes tányért.
- EMMIKE: A tehén volt az, ő tette tönkre a márványaidat!
- ROLI: Megyek, lehúzom magam - kiáltotta Roli, majd kiszaladt.
Mire utána mentem a mosdóba, már a kezében volt a falból kiszakított wc-öblítőtartály. Nem is próbáltam rákérdezni, ugyan mi célja volt ezzel, inkább bementem a szobába. Persze az összes szereplő utánam jött, és Pista bácsi vezényletével, mintha mi sem történt volna, folytatták a darabot.
- STRIHÉN, A TEHÉN: És megremegnek szekrények és falak, és az égből hullik a jó falat - mondta Irénke meglehetősen részegen.
A többiek, a postás mondandóját megerősítve, a nem tudom honnan szerzett baltával és húsklopfolóval a szekrényeket verték szét, miközben Juliska néni, bizonyára égből hulló jó falatként, cukrot és lisztet szórt szét az egész lakásban, majd lehúzott némi pálinkát, és ráöntött a díványra egy liter étolajat is. Az öreg mosolyogva szemlélte, és egy újabb üveg pálinkát vett elő. Rám nézett, mint aki várja, hogy mondjak valamit.
- Bassza meg magát a postás kutyája, meg a ló is - mondtam végtelen nyugalmat erőltetve magamra.
- Várjál, szép öcsém! Most jön a finálé - szólt vidáman, s azzal elkezdte az utcára nyílik a kocsmaajtó kezdetű nótát.
Irénke közben négykézlábra ereszkedett, hogy hitelesebbnek tűnjön tehénként, és bőgött, a többiek meg együtt énekeltek, azaz próbáltak, mert csak dajdajozás, és szaron csúszkálás lett a dologból. Felmértem a helyzetet. Az előszoba tiszta sár és disznótrágya, helyenként a pálinkásüveg darabjai. Az ebédlőasztalon a szaros lapát és egy nagy adag sertés ürülék, a két szoba szintén teliszórva disznószarral, liszttel, cukorral, étolajjal, a wc-tartály a konyhában, a karnis tőből kitépve a földön, a függöny pálinkával megöntözve részben a szőnyegen, a trágya közepén, részben meg Juliskára tekerve, akinek a hajából úgy hullik a francia saláta, mint a kinti záporeső. A hálószobában a perzsa szőnyeg agyontaposva, letrágyázva, és az egész lakásban terjeng a disznószarszag, amit még a szétöntött pálinka bűze sem tud elnyomni. A szobában a baltával szétvert szekrények maradványai, s aztán a földes, sáros, trágyás, eredetileg valaha sárga-világoskék szőnyegen négy totál részeg alak fetreng a szarban, és a "kihallatszik belőle a szép muzsikaszót" kurjongatja, miközben a helyi postásunk négykézláb rogyadozik, és azt üvölti, hogy múúú. Hát jó finálé volt, azt meg kell hagyni.

Azt a részt nem írom már le, ahogyan a fent leírt jelenet közepette hazaért a feleségem. Ez a sztori sokaknak bizonyára hihetetlen, pedig van rá bizonyítékom is. Családi állapotom, nyolc éve: elvált. Sőt, még a válóperes iratokban is benne van a volt nejem részletes vallomása. Az is tény, hogy a tárgyalást többször is meg kellett szakítani, mert a bíró nem tudta abbahagyni a röhögést… de ez már egy másik történet.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 88
Jelenlévők:
 · Francesca


Page generated in 0.2162 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz