szürke álomból ébredve
magamhoz ölellek
hajnalban kilépek az utcára
míg csendesen alszol
és fehér köd száll a tó felett
friss kiflit
házi sonkát hozok
a hajad még kócos
de mosolyoddal jóllakom
oly puhán olvad a szádban a vaj
s a szúnyogok azért szállnak rád
mert szép vagy
és fehér köd száll a tó felett
a partig csak te meg én
piros háztetők intenek
a vízfoszlányok áttűnnek rajtad
testem puszta létedtől remeg
a durva pokrócot
amin fekszel
megsimogatják az emberek
ebédre hívsz harangszóval
arcodról az édes esőt falom
egy fájó szellő leszárítja könnyeid
és én könnyeimmel hagyom
és fehér köd száll a tó felett
szürke álomból ébredek
hajnalban kilépek az utcára
míg te valahol csendesen alszol
piros háztetők intenek
és én könnyeimmel hagyom
és fehér köd száll a tó felett