Az éjjeli árnyak után,
mélységes álomból
ébredve,
csodálom a hamvas hajnalt,
a nap járja szilaj,
zabolátlan táncát,
már kora reggel
derülten vígad.
Kint a kertben
a terebélyes tölgy,
a százéves öreg hölgy
valamennyi ágán,
tegnap még zsenge
hajtás sarjadt,
mára a nyár,
mint áttetsző
üveg borul a tájra,
a levegő rekkenő,
az iskolában,
ma csengetnek
be utoljára.
Fűben csellengő csiga,
keskeny szivárvány
csíkot húzva,
csiga lassúsággal
csúszik valahova.