Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnali békesség

, 539 olvasás, kismeszoly , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Szájon csókolt ma engem a hajnal.
És e ritka csendben madárdallal
Súgott édeset, hogy korán keljek,
És átéljem a természetet.

Itt a városban a béke ritka kincs,
Szinte soha nincs gépzaj nélkül a lét,
És alig látni csillagot, a sok lámpától,
Mi egész éjjel ragyog.

De néha, mint ma reggel is, arra ébredek,
Hogy nem száll repülő a fejem felett,
És nem hallom a vonatot,
És épp szirénát sem hallgatok.

De búg a gerle, kutya ugat valahol messze,
Nem mérgesen, csupán beszélget.
Hallom, megvárja, míg befejezi társa a beszédet.
És egy rigó kutat vadul az ereszbe.

Csendben üldögélek, kortyolom a kávét,
Figyelem, hogy tűnik a teraszról az árnyék,
Mert jön lassan a nap. Az egész csak pár pillanat,
Fél óra sincs, tudom, de bearanyozza napom

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kismeszoly
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 29

Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz